Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - SZELLEMI KÖRKÉP - Csoóri Sándor: Fölébredhet-e az író? (esszé)

Fölébredhet-e az író?

ső gazdáink. Ök lettek az illegális magánosítók, a merész, nagy befektetők, a csintalan milliárdosok, a jól kezelhető bűnök felfedezői, akik az átmeneti idő hónapjaiban olyan ügyesen szerezték meg a pénzt, s gyártották hozzá a mesterséges bűnöket, ahogy mások autót, szekrényt vagy paprikás szalámit gyártanak. Az ügyvédek, az ügyészek, a bírók is úgy bámultak rájuk, mint egy új emberfajra. Volt KlSZ-ve- zetők, volt pártvezetők, jámbornak látszó szakemberek olyan intelligensen csaptak le a megszerezhető közösségi vagyonra, mint akiket már az óvodában is erre tanítottak. Lehet-e ott demokráciát építeni, ahol ennyit lopnak. Pontosabban: ahol eny- nyit lehet lopni? Vannak az országban olyan falvak, amelyekben csak a lakóház és az udvar a magyaroké, a járda már az osztrák tulajdonosé vagy egy hollandé. A faluvégen nem focizhatnak az odavaló gyerekek, mert a tulajdonos nem engedi meg. Egy hősi emlékmű felállításához vissza kell a falunak néhány négyszögölnyi területet vásárolni, hogy saját halottaik emlékét őrizhessék. Arany János Nagyidat cigányod bár egy keserves, de mégiscsak derűs eposz ahhoz képest, ami a legújabb magyar privatizáció időszakában lezajlott Magyarországon. Képtelenségek léptek képtelenségek sarkára. Egyszerűen csoda, hogy nem akadt egyetlen magyar nagyvállalkozó sem, aki magánosította - azaz privatizálta volna a mohácsi csatamezőt, s igazi török munkavállalókat hívott volna be Magyarországra, Erdélyből pedig munka nélküli székely magyarokat, akikkel négy-öt naponként eljátszatta volna az 1526 augusztusában lezajlott történelmi csatát hazai és idegen turistáknak.

* * *

Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós — mondta Bessenyei György. Az ő nyomdokain elindulva előbb-utóbb azt jelenthetnénk be, hogy minden nemzet csakis a maga hagyományaira, jogi múltjára, szokásrendjére támaszkodva teremtheti meg a maga demokráciáját. T. S. Eliot az irodalom ürügyén fogalmaz meg politikára is vonatkozó tételt. Ezt mondja: Minden népnek, nemzetnek éppúgy megvan a maga sajátos kritikai stílusa, ahogy megvan alkotó stílusa is.

Nekünk milyen alkotói stílusunk volt a politikában 1990 tavaszán s később? Semmilyen! Rögtönöztünk és vártuk az eredményt. Kormányzati gyakorlatunk any- nyi volt csak, amennyit összekapartunk egy-egy múzeum irányítása vagy az író- szövetség harcai közben. Az Antall-kormány harmadik-negyedik hónapjában elkezdődtek már az állampolgári mozgolódások. Az elégedetlenkedőknek üzente Antall József: Tetszettek volna forradalmat csinálni!

A mondat szellemes volt, gunyoros, már-már cinikus is. Vérbeli Antall József-i mondat. Megfontolt, de erélyes hangon azt kellett volna visszaüzenni neki, talán épp az íróknak, hogy: Tetszett volna forradalmat csinálni, Miniszterelnök úr, a kormányával együtt, ha nem is a Corvin közben, nem is a Bem-szobornál, hanem az Országházban. Első, de kemény föltételként azt kellett volna elfogadtatni a képviselők többségével, hogy az előző rendszer pártfőnökeit, karhatalmistáit, ügynökeit, a munkásőrség ijesztgető osztagait, a kommunizmus megújuló szálláscsiná-