Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - KÖRTÁRS MAGYAR KÖLTŐK VERSEI - Tornai József: Békülj, békülj meg

Kortárs magyar költők versei

és akkor lásd minden barátod, és minden ádáz szemeket, és a spirál-sárkányokat és dögön a legyeket, békülj meg legalább te, hiszen sehol, sehogyse lehet, hogy földön és föld fölött, föld alatt megbékéljenek minden undokságok és háborúk megbékéljenek!

O minden létek szelleme, adj fényt,

adj belenyugvást, ne reményt,

kis lelkemmel, hogy megízleljelek,

és akkor megbékélve, hadd megyek

vissza-vissza hosszú kanyarokon, ahonnan jöttem

és mondjam a halálomnak megrőkönyödötten,

nézd, én vagyok, aki nem harcolok, mert megbékültem,

megbékéltem, mert semmit se láttam,

senkit se láttam idő- s tengerzúgásban,

kit megbékéltettem volna bármi másban,

mint a megbékélésben agy-csillaghullásban,

hol nincs semmi más, csak egy „úgy legyen, ámen!”