Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - TALLÓZÓ - Hász Róbert: A múlt vámszedője (Hász Róbert nagyregénye Jugoszlávia bukásáról)

TALLÓZÓ A múlt vámszedője Hász Róbert nagyregénye Jugoszlávia bukásáról „Az emberi lét parabolisztikus ábrázolása összekötve egy varázslatos szerelmi tör­ténettel, és kiegészítve Jugoszlávia szétesésének politikai-történelmi analízisével — mindez nem csupán a nyelv szintjén sikerült Hásznak.” - írja recenziójában Mathias Scbnitzler Hász Róbert németül megjelent könyvéről. Livius hadnagyot, néhány nappal katonai szolgálatának lejárta előtt ismeretlen cél­lal egy újabb állomáshelyre, egy erődbe vezénylik, ahol teljes fejetlenség uralkodik. Senki­nek nincs fegyvere, a szigorú katonai nyelvet nem beszélik, és a különítmény tagjai sajátos egyenruhát hordanak. De a meglepetések nem érnek véget. A védvonal nem látható, és el­lenség sincs a láthatáron. Bár a parancsot kiadták, senki nem tudja a tartalmát, azt, hogy ki adta és azt sem, érvényes-e még. Az erőd állománya pedig szinte transzban él. Gondolataikba merülnek, és elvesznek az emlékezés ösvényein, úgy, mit Stanislaw Lem Solarisában: minden megelevenedik. Livius, a tanult fiatalember azonban szkeptikus. „Ilyenek csak regényekben történnek”, gondolja, és úgy érzi magát, mint egy „abszurd mesében”. De hamarosan ő maga is az em­lékezés örvényébe kerül, a belül zajló események valósággá válnak, miközben azoknak le­folyásába Liviusnak beleszólása van. A masszív erődítményen belül Livius egyszer csak szőlőlugasban találja magát Papa Fabrióval és annak lányával Antóniával, akibe egykor szerelemes volt, majd katonai karrierje miatt elhagyta. A különböző idősíkokból megannyi szereplő bukkan fel, például Livius apja, a „múlt vámszedője”, a jugoszláviai értelmiség egy prototípusa, az államszövetség szétesése során morális csődöt mondó férfi figurája. Aztán Fabrio a hajószakács, aki a családja és a fanatiz­musba zuhanó hazája elől menekül, mialatt feleségét és lányát valami sötét családi titok nyo­masztja. Végül Mavrov kapitány, Feldwebel Dívjak és mások - számtalan különös karakter. Az irodalom az a kitüntetett terület, amelyben múlt,jelen és jövő dimenziója egymás­ba csúsztatható. Hász regényében az egyik oldalon az álmok, az emlékek és a remények áll­nak, a másikon a félelmek és a bűntudat. Az 1964-ben Jugoszláviában született Hász minden bizonnyal sokat forgatta Kafka és Beckett műveit, olvasta Buzatti Tatárpusztáját is; ezekhez a művekhez fűzi a regényt a legmélyebb rokonság. Az emberi lét parabolisztikus ábrázolása összekötve egy varázslatos szerelmi történettel, és kiegészítve Jugoszlávia szétesésének poli­tikai-történelmi analízisével - mindez nem csupán a nyelv szintjén sikerült Hásznak. Hász, aki a nacionalista háború elől menekült Magyarországra, könyvét, a római tör­ténetíró Livius nevére kikacsintó szemszögéből elmondott történetet magyarul írta. Mathias Schnitzler (Róbert Hasz: Für allé Ewigkeit, ford. Christina Kunze, Klett-Cotta, Stuttgart, 2006. 288 old.) Hász Róbert könyve Végvár címmel 2001-ben jelent meg a Tiszatáj Könyvek sorozatban. (Forrás: www.berlinonline.de ) Litera

Next

/
Oldalképek
Tartalom