Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - BARANGOLÁS A MÚLTBAN - G. Kovács Gyula: A kereszt árnyékában (regényrészlet)
G. Kovács Gyula óhajtja, hogy Pécs városában, mint másoknál jelesebb s erre a célra felettébb megfelelő és alkalmatos helyen, az Apostoli Szentszék létesítsen minden megengedett tudományra egy studium generálét...., a környező országok lakóinak érdekeit és fejlődését is atyai érzülettel szívünkön hordozzuk...” Voltak, akik már ekkor másként okoskodtak. Főleg a királyhoz közel állók. A bárók, zászlósurak s a prelátus. A frissen kinevezett Opuliai László nádor, Bebek István országbíró, Gilétfi János tárnokmester, Szécsi Miklós szlavón, Kónya Miklós horvát-dalmát és Garai Miklós macsói bánok. Ok a politika szemszögéből nézték az eseményeket. Azonkívül, hogy Pécs püspöki és kamarai székhely, a szellemi élet is virágzik. Gazdasági, kulturális fejlettsége magas fokon van, szőlőtermesztése legjobb az országban. Az egyházi élet is virágzik, ékes bizonyítékai ennek a nagyszámú templomok s kolostorok. Hisz itt vannak az Agoston-rendiek, a domonkosok, a karmeliták kolostorai, valamint a Szentlélek apácakolostor. Hatalmas fal övezi a Quinque Ecclesiae-t, védelmet nyújtva a vándornak s itt lakóknak egyaránt. Fontos kereskedelmi u- tak szelték át a város határát, nap mint nap kereskedők sokasága szállta meg a piacokat s a tavernákat, hol az ismerkedésen túl új gondolatok is áramlottak ide s innét az egész országba. Zsidó, örmény, német, lombard kereskedők, kalmárok hada kínálta áruit nap mint nap a piacokon. Itáliából, Görögországból gyakran érkeztek kereskedők, utasok s hírek, hisz a napfényes Itáliában s Hellas otthonában örökmozgó a történelem... A Balkánon az eretnekség ütötte fel a fejét. A bogumil, patarén, adamita szekták napról napra új hívekkel gyarapodtak. Ezek megfékezése és a tiszta római hit megőrzése hittudományokban is járatos egyéneket kívánt. Ezt volt hivatott elősegíteni Pécs a maga egyetemével... Mintha ma lenne, úgy emlékszik vissza erre az esztendőre, mely végleg idekötötte Feledhez. Pedig ez csak egy esztendő a harmincháromból. De talán a leglényegesebb.... Még alig egy hónapja volt plébános a faluban, amikor találkozott Gömör megye ispánjával is. Találkozott? Látta. De ez is maradandó emlékként maradt meg benne. Életében ekkor látta először Gömör nagyhatalmú urát, a comest. Az esztergomi érsek egykori udvari mestere, a bihari nemes ekkorra már az ispánságig vitte, s a királyi udvar lovagja címet is hordta. Nicolas Comes de Toldi miles aulae regiae. Gömörben az íródeákok ítéletleveleinek végére odaillesztették: „...ex collatione domini Regis Ludovici comes provinciáé Gumuriensis...”. A megye első emberének kijárt a kíséret. Szolgabírák és nemesek hada vette körül, a megye fő emberei. Kíséretében voltak Kisizsépi Péter fia, Benedek, Nenkei Filente fia, Makó, Sztárnyafalussi Mihály fia, Miklós szolgabírók, a Derencsényiek, Péterfiai Miklós és László, Barna Miklós királyi udvarnok fia, Lőrinc mester, ki felesége Csetneki Margit nyomán a Csetneki családban is „szóval bírt”, Csetneki Péter és János, kikről később tudta meg Sebestyén, hogy még ezen a télen mindketten meghaltak, Kecsői György, a minap még a megye alispánja, Cselén fia, János, fia Miklós, kinek különben is nagy tekintélye van a királyi udavarban, hisz apja mentette meg Lajos herceget Zách Felicián kardjától. Nem maradt el ajutalom, Gömör keleti részében hatalmas jószágok ütötték apja markát. Toldi Miklós fáradt arccal ült lova nyergében, látni való volt, hogy nem aludta ki magát. Gyűrött ábrázata átvirrasztott éjszaka nyomait hordozta magán. Napok óta Sőregen vendégeskedett, ahol a Kazai Kakasok igencsak keresték a kegyét. Még farkasvadászatra is meginvitálták a Medes sűrű erdeibe... Híres vitéz hírében állt. Akkoriban
