Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Mizser Attila: Részrevételek (Géczi János: Részkarc c. kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

mint csöpp hosszúkás féldrágakő

csillogó tűhegynyi méreg remek ötvösi munka. ”

(Darázs)

A szöveg megtalálja a kötet kiindulópontját. Pontosabban elér a kiindulópontig. A különbség nem létezik. Felszámolódik. Talán épp a folyamatos olvasás, teremtés jelene oltja ki. Ugyanakkor valami megbízhatóságot és otthonosságot garantál. Esetleg éppenséggel az, hogy kiröhöghetjük a halhatatlanságot, vagy, hogy amit nem ismerünk, az meglehetősen rosszul, szándékunknak nem megfelelő módon áll rajtunk. A munka precíz kivitelezése ugyan rekonstruálható. Az alkotás műve. Az ösztönösen rögzített folyamaté. Ahol már nem húzható éles határ. Az érzelem valamiképp anyaggá válik, alakul Géczinél, hogy megmunkálható legyen. Része. Reze. Karca. Anyaga, amelyet formálni kell, muszáj. A kötött mozgást rögzíteni, tán épp a kifeszített rímpárok közé.

A részkarc létrejön (jött) hol a formával, hol a forma hiányának az eredményeképp. A kísérletezés inspirál. A kísérletezés eszközöket igényel. Megannyi mozzanat, mint megannyi karc. Válogatott eszközök műve.

A ré(s)zkarc eljárás. így készül tömérdek lap. Saválló. A hiteles alkotó bátran rajzolhat bele. Az idő, a karakteres alkotóknál kimarja a vonalat. Vonalát. A tónusok árnyaltak és hitelesek maradnak.

És hirtelen már nem is tudjuk, hogy a rézkarc precíz eljárásáról, vagy Géczi János verseiről beszéltünk, írtunk-e épp.

(Kortárs Kiadó, 2004.)