Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Demján Adalbert: A szentjánoskenyér megfeleltetései régi bibliafordításainkban
A szentjánoskenyér megfeleltetései régi bibliafordításainkban Káldi és revíziói: Káldi: a’ malátával; SzepesyUSz. 1834: azon hüvelyes gyümöltsből', TárkányiUSz. 1865: a moslékkal; Biblia 1927: a sertések eledelével; Káldi NV. 1997: a disznók eledelével. A példaanyag alapján a következőket állapíthatjuk meg. A korai fordításszövegekben (1466-1736) hétféle szó szerepel: maláta 4; törköly 2; korpa 2; zsír 1; moslék 1; bürök 1, disznók eledele 1. A Vizsolyi Biblia újabb kiadói, de még a revíziók jó része is megmaradt annál a szónál, amit Károlyi (az mosléckal) használt, csupán ketten hoznak mást: az 1878-as revízió (maghüvely), Kecskeméthy (becö). Káldi (a’ malátával) megoldását ellenben egy revíziója sem alkalmazza, helyette a hüvelyes gyümöltsből, a’ moslékkal; a ’ sertések eledelével; a disznók eledelével szavakat, szókapcsolatokat használják. A szentjánoskenyér sem a fordításokban, sem a revíziókban nem szerepel. A 16. század közepe előtt született munkák esetében ezt magyarázhatjuk akár azzal is, hogy a szó még nem élt a ’cerationa siliqua’ jelentésben. De leginkább mégis azzal érvelhetünk, hogy a termés ezt a nevet valamikor a középkor folyamán kapta egy Szent Jánossal kapcsolatos legenda alapján, Jézus szájába adva ezért anakronizmusként hatott volna (vö.Varga Zsigmond J. 1992, szentjánoskenyér címszó). Ennek bizonytalanságával egyébiránt korábban is tisztában voltak: „Zent János kenyere; le- hetsegös hogy az köröztölő z. puztaban való laktaban élt vele” (Beythe András 1595, 133). Azt, hogy mit használtak helyette, láthattuk. A következőkben azt vizsgálom majd, hogyan léphettek ezek a megoldások az eredeti helyébe, azaz mi alapján váltak a fordítók számára alkalmassá a vizsgált szerkezet magyarítására? Ehhez előbb tisztáznom kell a visszaadandó tartalom mibenlétét. A Kepariov denotátumát föntebb a szentjánoskenyérfa (cerationa siliqua) hüvelyes terméseként azonosítottuk. A fordítás során viszont gyakran nem elegendő az eredeti szónak csupán a denotatív jelentését ismerni, mert a fogalmi magra egyéb jelentésrétegek rakódhatnak, és a kontextus is hatással van a jelentésre. A szövegkörnyezetjelen esetben Kepariov-X fogalmi magját a zsidók szemében tisztátalannak számító ’disznók eledele’ elemmel bővíti. Az egyéb jelentésrétegek feltárásához lexikonok és bibliai kommentárok segítségét vettem igénybe. „Ezen gyümölcs magva keserű, de a hüvely maga húsos, s igen kellemetes édes nedvvel bír. Ennek édes levét ki szokták sajtolni, mit az emberek használtak fel, és aztán csak a ne- dvtelen törkölyt adták a sertéseknek. Egyébként ezek a hüvelyek nagyon silány táplálékul szolgáltak, csak a szegénység élt vele. ” (Incze—Herepi 1852, kommentár a Lk 15-höz); „Húsos hüvelyét, melylyel a legenda szerint Keresztelő szt. János a sivatagban táplálkozott, éretlen korában, amikor még mérges, szedik és napon, vagy lassú szénen aszalják. Ezen művelet fejleszti ki tápláló vegyületeit. Hazájában embernek és állatnak étke; szirupot és szeszt készítenek, vajsavat és vajétert is erjesztenek belőle. A zsidók a kerátot emberi étkül és állati eleségiil ismerték. ” (Pallas Lexikon XV. köt. 1897, szentjánoskenyér címszó). Összefoglalva a fentieket azt
