Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Menahem, a cigány Kazacker, a suszter, hogy hízelegjen a rendőrnek, aki sűrűn benézett hozzá, hogy gazdagítsa sovány jiddis szókincsét, amelyet a zsidókkal való hosszú együttélés a- latt sajátított el, meg aztán előfordult, hogy megvendégelték egy pohárka kóser pálinkával. - A cigány Menahemet halála után sem fogjuk elfelejteni.- Hogy-hogy halála után?- Persze, nem felejtjük. Minek erre szót vesztegetni - híres ember lett! Voltak prófétáink meg fejedelmeink, de lótolvaj zsidó - soha nem élt ezen a földön. Ne tudjak elmoccanni innen, ha előfordult valaha ilyesmi - esküdözött a hízelgő Kazacker. — Ez a könnyelmű Menahem hogyan találta ki, hogy a polgármesterünk lovát köti el! Maga, Garsva úr okos ember, különben nem szolgálna a rendőrségnél, hanem nap mint nap koszos cipőket talpalna, hát mondja meg igaz hitére, minek nekünk, zsidóknak egy idegen ló, amikor mondhatni bölcsőtől a koporsóig gyalogolunk? Mindenki tudja, hogy mi nem szántunk, nem száguldozunk senki és semmi után, hanem ülünk a kaptafánál vagy a varrógép mellett, mert meg kell keresni a szombati halvátt és halat. Kérdem én, minek nekünk idegen ló, ráadásul angol fajta? Garsvát a zsidó kérdések mindig zavarba hozták. Alig találsz választ az egyikre, máris ugyanolyan fondorlatos talánnyal lesz dolgod, egy tucatnyival ráadásul.- Igaz, nem szántotok és hála istennek senki után nem száguldoztok lovon, és ha ti Menahemeteknek nem jutott volna eszébe a polgármester úr lovát elkötni, minden másként lett volna - morogta a már kapatos Garsva. - No és hát kinek a kedvéért keveredett ilyen kalandba? Talán Iezékiel Golda rabbi lányának akart kedveskedni? Vagy a malomtulajdonos unokájának, Haszának? Vagy a te vakarcs Peszádnak?- Az én Peszám kedvééert soha senki semmit el nem lopott. Adná az Úr, hogy még az én életemben akadna valaki, aki a hozományával együtt elviszi őt. De hát micsoda őrület homályosította el Menahem agyát, hogy ahelyett, hogy eljegyezte volna magát egy zsidólánnyal, egy vadember után koslatott, akinek a nevét se nagyon tudta és a vidékünkön az első vőlegényjelöltből az első zsidó lótolvaj lett...- Azt mesélik, hogy ez a cigánylány még most sem hagyja békén. Ahogy csak keréknyikorgást hall az ablak alatt, már hanyatt-homlok rohan a hegyoldalba, a táborhoz.- Hát, sajnos, nem nyughat - erősítette meg az örök fejbólogató Hedale Kazacker. - Még ha a tieitek közül habarodott volna bele valakibe, Onába vagy Grazinba, még az is jobb lett volna. Más a hitük ugyan, de helyiek, idevalósiak. De milyen hite van egy cigánynak? Ezek csak a tolvajlásban hisznek. Ki hallott arról, hogy egy normális zsidó a táborra cseréli át a házát?- Hát pedig úgy néz ki, hogy oda húzza a szíve... Garsva, persze, túlzott: Menahem, a cigány már régen nem futkos a hegyoldalra. Olyan kelésekkel, amilyenek neki vannak, nem nagyon futkoshatsz. Még a
