Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - TALLÓZÓ - Szabad polc - Bodor Béla: Ezmég-azmár (Háy János: Házasságon innen és túl, novellák)
TALLÓZÓ költőien) stilizált nyelven, példázatosan, néha parabolisztikusan, de sikerült darabjaiban kerülve úgy a „tanulságosságot”, mint a „tipikus” helyzetek szerkesztését, erős reális reflektáltsággal, akár közvetlen politikai vagy társadalmi áthallásokkal mondja el sorsüldözött, elesett, megalázott, sokszor együgyű emberek szerencsétlenségeinek jobbára képtelen és sokszor meseszerű fordulatokkal tarkított történetét. Egyébként ez a bizonyos valamikori irodalomtörténész akkor fog csak igazán csodálkozni, amikor az egy kalap alá kanonizált Illyés Gyula és Németh László, Sánta Ferenc és Fejes Endre vagy Nádas és Esterházy novelláit teszi egymás mellé. De ezt most hagyjuk. Mindez arról jutott eszembe, hogy elgondolkodtam: a valamikor poszt- posztmodernként aposztrofált és nagyon szétágazó pályákon indult prózaírók, Darvasi Lászlótól Körösi Zoltánig, Bartistól Dragománig, és köztük persze Háy János is milyen szép szabályosan ugyanoda lyukadtak ki, és hogy az az „ugyanott” milyen közel van például Parti Nagy Lajoshoz és ahhoz a poszthoz, amihez képest elindultak szétfele. És hogy talán nem is volt szó másról, mint hogy a maguk, a többiekétől és az előttük járókétól nem olyan rettentően különböző, mégis azonosíthatóan sajátos hangját igyekeztek megtalálni és kidolgozni, anélkül, hogy magával a nyelvi magatartással szakítaniuk kellett volna. Mit is jelent ez Háy János novelláira nézve? Ha ezeknek a történeteknek a szüzséjét egymás mellé tesszük, rettentő furcsa eredményre jutunk. Például: Egy lány megismerkedik egy fiúval, fel is viszi magához, de mégsem fekszik le vele azonnal, ezért a fiú elhagyja. A lány, elkeseredésében, amiért nem tudja felvenni a világ tempóját, öngyilkos lesz, vagy inkább csak átesik a gang korlátján. Aztán mégis inkább elneveti magát, felhívja egy barátnőjét, és leszbikus kapcsolatot kezd vele. (Sztreccs) Egy másik: A vidékről Pestre került mezőgazdasági gépész, műegyetemi tanár évtizedeken át iszik, hogy feszültségét, városi otthontalanságát oldja, sokat linkeskedik, míg ugyanazon a napon a tanszékvezető felmond neki, a felesége pedig elhagyja. Néhány hét múlva hazaköltözik a falujába, még keményebben iszik, napszámba szegődik, a többiek megvetik, de szánják is, a napjait a kocsmában kezdi, és ott is fejezi be, míg egy reggel holtan találják a járdán. (Nehéz) Aztán: A falusi házban kiskutya születik. A kisfiú, akit nagyszülei nevelnek, a Csöpi nevet adja a kutyának. Telnek az évek. A nagyapa egyszer elmondja, hogy a falu határában korábban egy magányos török sírt fordított ki az eke. A kisfiú szenvedélyesen ásni kezd, szeretne ő is török sírt találni. A kutya vele megy, megmorogja a szomszédot. Telnek az évek, a fiú ássa a kemény földet. Egyszer aztán eltűnik a kutya. Öreg már, vak is, biztos elcsavar- gott és nem talál haza, mondják a felnőttek. A kisfiú egy darabig felfüggeszti az ásatást, aztán újrakezdi, és meg is találja az öreg kutya tetemét. (Csöpi) Ha azt mondanám, hogy az első történetet Hazai Attila írta, a másodikat Galgóczi Erzsébet, a harmadikat Móra Ferenc, senki sem csodálkozna. De mind a három Háy története. És ha a többi novella meséjét sorakoztatnánk fel, azok is éppen ennyire kü
