Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Duba Gyula: „Szőke és nemzedéke kisebbségi történelmünk produktuma” (Szőke József életművéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2006 is, mintegy megboesátóan és felejtőn, az emlékezésnek a múló idő sem kedvez különösebben! Az Új Ifjúság szerkesztőségét azonban ki kell emelnem. Talán az tette érdekessé, hogy a fiatal írásbeliség gyülekezőhelye, benne a gondolkodás számyalóbb, szabadabb. Szinte ellentmondásos egységben találjuk meg benne a társadalmi kötelességek és fiatalok szabadosság szimbiózisát. Szerkesztői révén közeli volt hozzám a lap, ötvenhat táján egész humoros oldalam és külön rovatom volt benne Más szemmel címen. Azért érdemel említést, mert a kötelező anyagok, politikai beszédek és határozatok szomszédságában megfértek a lapban a „más szemmel” látás termékei is, amelyek a mindenkori fiatalságot jellemzik. Itt és hasonló kohókban keletkezett és érett a közgondolkodásban és irodalomban az a szellemi áramlat, amelyet a történelem „reformgondolkodásnak” nevez. Szőke József a történelmi folyamatnak egyik - mai szóval élve - frontembere lehetett. Lapja reformanyagokat közöl, maga a Csemadok főtitkára lesz. Korábban kiadja első novelláskönyvét, még 1959-ben, a címe: Az asszony vár. Már az Új Hajtásokban meglátja Fábry Zoltán Szőke realizmusának hitelét. Az asszony vár ott van a kor többi könyvei között, várva irodalomtörténeti szemrevételezését, ám a címe fogalom és szállóige lett, mintegy korjellemző: Az asszony vár! Az írók mellett ott volt az asszony, mindig ott volt és gyakran - várt! Akkor is, amikor a reformkor hanyatlását a konszolidáció követte, új és nehéz léthelyzetek. Szőkét a Csemadok alagsorába tereli, kallódó könyvek és sárguló újságkötegek közé, hogy megteremtse ma már nélkülözhetetlen életművét, A szlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája vaskos köteteit. Egyszer ilyen díjosztás alkalmával, talán Dénes György révén mondtam volt, hogy az írói életművet nemcsak megírni kell, hanem meg is kell élni! Most is aktuális gondolat. A bibliográfia „megalkotása” puritán életformát és szorgos munkát jelentett. Újsághalmok és pa- pírkötegek átlapozását, évfolyamok rendszerezését, sok tízezernyi cédulát és kartotékozást, korszakolást és anyagrendezést, számok, tények és adatok tömkelegét, nevek és címek légióit, végeérhetetlen papírmunkát. De jelentette a múltban, a történelmi időben való elmerülést is, a letűnt valóság élesztését, élő irányzatok és új események boglyái alól való kibányászását, ahol félig elpusztulva s talán feltámadásra várva lapul, ahogy az idő eltemet komoly vagy kevésbé fénylő tetteket. Ezt éreztem a bibliográfiát lapozva, a múlt idő legendáriuma temető és forrás egyben, kerestem a magam dolgait, és mindent megtaláltam! Mintha egykori énemet éltem volna meg újra, s a kort, mely kegyetlen volt s egyben felemelő! Felvillannak egykori címek, váratlan szikrák az időben, felidéződik régi viták szenvedélye és fontos novellák hangulata. Mintha újra szólnának régi nagy versek, határkövet jelentő prózák címei, kezdők jelentkezése és távozók búcsúzása, a bibliográfia elsősorban múltidézés s csak aztán adattár! A múltat úgy tartalmazza, hogy az az értőknek élni látszik, mintha halottaiból támadna fel, és rádöbbent, hogy nemcsak mélyen bennünk él, hanem mintegy anyagiasulva és felidézhetően ott van Szőke
