Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Németh Zoltán: Feledhetetlen regény (N.Tóth Anikó Fényszilánkok című regényéről)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2006 Feledhetetlen regény N. Tóth Anikó: Fényszilánkok című kisregényéről * Németh Zoltán elemző-értékeléséhez engedjenek meg egy saját bevezetőt: Nem vagyok előadó, nemigen szoktam más szövegeit felolvasni. Németh Zoltán szövegével azért teszek kivételt, mert eredetileg én is készültem N. Tóth Anikó kitűnő könyvéről szólni, de mivel Németh Zoltánnak a művel kapcsolatos állításaival egyet tudok érteni, a véleményeink az itt következő felolvasásban szerencsésen kontaminálódhatnak. S most következzen Németh Zoltán előadása. A tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése N. Tóth Anikó regénye, a Fényszilánkok volt. Meglepetés volt egyrészt azért, mert N. Tóth Anikó eddig még nem jelentkezett regénnyel, kötetben tanulmányai - Kísérlet megszólalásra és elnémulásra (1999) meséi - Tamarindusz (1994), Alacindruska (1999) -, mesedrámái- Dülle és Kandika (2003) - jelentek meg, elbeszéléseit pedig elszórva, különböző lapokban olvashattuk. S meglepetés a mű másrészt azért is, mert egy olyan hagyománnyal létesít párbeszédet, amely a fiatal generáció írói számára némiképp megszó- líthatatlan (a kivételekről majd később), ez pedig a falu, a nagyszülők világa. Első regény tehát a Fényszilánkok, és máris számottevő a recepciója; a kötet kritikai visszhangját már csak azért is érdemes felidézni, hogy rögtön méltatásunk elején rámutassunk a Fényszilánkok kiemelkedő jelentőségére. Nagy Boglárka, a pécsi Jelenkor folyóirat szerkesztője például két okból tartja N. Tóth Anikó regényét „emlékezetesen fontos könyvnek” a kötetről írott kritikájában: „Először is, mert nyelvi, képi és tárgyi világa rendkívül gazdag, finoman, elegánsan rajzolt”, másodszor pedig mert „nem nagyon találkoztunk a kortárs magyar irodalomban olyan művel, amely ennyire elegánsan, éretten és pontosan számolt a Mészöly Miklós nevével fémjelezhető poétikai hagyománnyal.” Benyovszky Krisztián szerint „Melankóliába hajló líraiság, józan analízis és mesei rácsodálkozás sajátos ötvözete a könyv. Belefeledkező, böngésző olvasást irányoz elő.” Rácz I. Péter ekként fogalmaz: „Ami ellenállhatatlanná teszi számomra a kötetet, az a miliőábrázolás, amely személyes ismerősként fogad és repít vissza a 70-es, 80-as évek tájékára. A faluhoz és a nagyszülőkhöz köthető személyes emlékezet az elbeszélői hangok által megformálva nagyon is elevenen vonnak hatásuk alá.” Gazdag József pedig arról beszél a Fényszilánkok kapcsán, hogy „Ha kreatív írás kurzust tartanék, akkor a Fényszilánkokat kötelező olvasmánnyá tenném: az olvasónak ugyanis szinte minden érzékszerve be van vonva, az ízlelés, a hallás, sőt még a szaglás is.” Az említett véleményekhez csak annyit lehetne még hozzáfűzni, hogy a Fényszilánkok egy részletét beválogatták a Magyar Napló 2005-ös novellaantológiájába is. N. Tóth Anikó első regénye három nézőpont töréseiből épül fel. Nagyon izgalmas kérdéseket vet fel a műfaja: beszélhetünk faluregényről, hiszen témája a szlovákiai magyar falu huszadik századi évtizedei, titokregényről, mivel a könyv
