Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - „Minden nemzet irodalma emberi sorsokból tevődik össze...” (Lauer Edit üdvözlőbeszéde)
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2006 „Minden nemzet irodalma emberi sorsokból tevődik össze...” Lauer Edith üdvözlőbeszéde Tisztelt jelenlevők, kedves barátaim! Mint mindig nagy öröm számunkra, hogy férjemmel, Johnnal együtt, Pozsonyban lehetünk az általunk annyira tisztelt és szeretett közösségben. Idén külön örömet jelent, hogy lányunk Andrea és férje, Barton először vehetnek részt a Posonium Irodalmi és Művészeti Díj átadásán. Üdvözlöm a megjelenteket. A vendégek között külön is üdvözlöm Kormos Valériát, a Magyar Nemzet volt főszerkesztőjét és Szekeres Zsoltot, az Amerikai Magyar Koalíció elnökét. Minden évben, ahogy közeledik június hónapja - ezzel a Posonium-díj kiosztásának ünnepsége -, kollégáimnak és barátaimnak megpróbálom elmondani a Posonium-díj lényegét és értelmét, és azt is, hogy miért olyan örömteli esemény minden ilyen alkalom az életünkben. Immár hatodszor jövünk itt össze, és a díjazottak száma meghaladja a harmincötöt. Amikor a mai mondanivalómon elgondolkoztam és múlt szombaton részt vettem a Magyar Örökség-díj kiosztásának gyönyörű ünnepségén, ott hallottam egy olyan Márai-idézetet, amiben rögtön felismertem a Posonium-díj kiváló értelmezhetőségét is. Mivel a múlt héten Bush amerikai elnök budapesti beszédében hallhattuk, hogy ő Amerikából jőve Budapesten Petőfi Sándort idézi, így engedtessék meg nekem, hogy Felvidéken Márai Sándor szavait idézzem: ,JVem elég egy hont alapítani, be is kell rendezni azt. Nem elég egy hazát a csatatereken, a társadalmi vagy politikai síkon megmenteni: be kell bizonyítani a világnak, hogy volt mit megmenteni, ami érték a világ számára is. ” Mi, a Posonium Irodalmi Díjjal természetesen irodalmi alkotásokat ismerünk el. A napokban a kezembe került Fonod Zoltán beszélgető könyve, melyben a Duba Gyulával készített interjújában a következőt olvastam: „A regény arra való, hogy megmutassa és költőivé emelje az emberi sorsot... ” Minden nemzet irodalma, így a felvidéki magyarságé is, emberi sorsokból tevődik össze, és így a közösség történetévé válik. Mivel a legtöbb író a saját sorsából kiindulva alkotja írásait, teljesen természetes, hogy az Írásokban a személyes tapasztalatok tükröződnek. De ugyanígy vonatkozik ez a kifejezési irányzatokra is. Ahogy ezt én elsősorban az amerikai irodalomban érzékelem, de tudom, hogy máshol is észrevehető, minden emberi történet - szóljon az a szovjet gulagról, a felvidéki magyarok hontalanságáról, a holokauszt áldozatairól vagy a recski börtöntáborról -, mindegyikben megnyilvánul egy emberi sors, amely a korszak irodalmát alkotja. Erről szól a Madách-Posonium Kiadó és a többi felvidéki kiadó sokéves te
