Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - Tóth Elemér versei (Közelítő ősz, Fia két szemedből, Őszi ballada, Lobogj, szívünk, lobogj, Vágyakozó)
Tóth Elemér versei Akiknek semmi sem szent, hisz árulják a házat, akik évezres múltat kapcaronggyá aláznak. Akik lopnak, rabolnak, parádéznak a fényben, s a gyökereket tépik, szaggatják véres kézzel. A fényes utakon, lám - a gazok menetelnek. Mi is járjuk utunkat, mi, szegény, árva lelkek. Koldusok útját járjuk, Mi, akik hittel hittük, hogy a jóság palástját vállatokra terítjük. Koldusok útján megyünk, könyörgünk, kunyerálunk: Adjatok, adjatok még, mert közel a halálunk! Mi kényszerülünk erre, akiknek minden őse munkába rokkant bele, s rongyosan dőlt a földbe. Akik nem kértek soha, mindig csak adtak, adtak... Te magasságos isten, mutasd már meg hatalmad! Mert ők még hittek benne - igen!, hitték s remélték; szülőföldünk ölében magyarnak lenni érték. Olyan nagy hatalmasság, mely fölér minden kinccsel -
