Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - Tóth Elemér versei (Közelítő ősz, Fia két szemedből, Őszi ballada, Lobogj, szívünk, lobogj, Vágyakozó)
Tóth Elemér versei Nincs annál szebb - súgom feléd bízón megszabadít kételytől és kíntól, ha két szemedből melegség nevet. Őszi ballada El kellene már menni, jó őszöm, most ölelj meg. Még virágillat árad — rózsái szép ölednek. Csöpp szellő dudorászik, neki még víg a kedve, dalától fényes szemmel kel a nap reggelente. A fákkal teli kertben haldoklik, fáj az élet. Egy almát csipegetve vén seregély mesélget. A nyárról szól a triccs-traccs, erősíti a kedvet - a sárga sátor alól kis őszapó felelget. El kellene már menni, a lombok lassan égnek, estébe hajló szívvel még kígyóinak a fények. Aztán a csönd ruháját föllibbenti az álom, és varázsdal suhan át a kertünkben a fákon. A régi-régi nóta, jövő rügyek reménye... Vitorlát bont a szívünk, s fölcsapunk, föl az égbe. Mert hinnünk kell, hogy rosszabb már nem lehet az ének,
