Irodalmi Szemle, 2006

2006/1 - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (2) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)

Gál Sándor

Egy küzdelem emlékei (2)

(Az írás első részét a decemberi számunkban közöltük)

A kedvezőtlen és nem várt fordulat ellenére - vállalva a kockázatot - úgy döntöttünk, hogy 1992-ben újraindítjuk a Keleti Naplót. Az eseményt naplóm hitelesíti: „Ami a lényeg: sikerült újraindítanom a Keleti Naplót, s mára az anyagi helyzet úgy alakult, hogy rövidesen teljes egészében - főállásban - átveszem a kap irányítását. Ez eléggé nagy kockázat, de ezt a kockázatot vállalnom kell. A lap hivatalos kiadója a Madách; az év második felétől áttérünk országos terjesztésre. Elkészítettem a Madáchcsal kötendő együttmüködési tervezetet is. A jövő hét elején ezt Pozsonyban véglegesítjük is, Dobossal.”

Az iménti feljegyzést megelőző időben intenzív tárgyalásokat folytattunk Dobos Lászlóval, a Madách Kiadó igazgatójával. A megbeszélések lényege az volt, hogy a Keleti Napló további kiadására megteremtsük a feltételeket. Az eddigiek egyértelművé tették, hogy regionális lapként a központi alapokból nem számíthatunk támogatásra. Ebből következett az az egyszerű és kézenfekvő megoldás, hogy a lapot az országos terjesztésű lapok sorába kell emelni. Dobos László — aki ez időben parlementi képviselő volt — közelebbről láthatta a minket érintő kérdéseket, s azok lehetséges megoldást is. Az az ajánlata, hogy a Madách Kiadó regisztráltatja a Keleti Naplót az országos terjesztésű lapok közé, ugyanakkor a lapkészítés teljes szuverenitását garantálja, számomra elfogadható megoldásnak mutatkozott. Dobos László a szükséges lépéseket ebben az ügyben meg is tette, aminek az eredményeként az 1992-es évben a Keleti Napló első alkalommal állami támogatást kapott. (E tényből következik naplómban az optimistább bejegyzés a lap és a magam helyzetét illetően).

Az eddig elért - vagy inkább: kiharcolt - eredmények tehát lehetővé tették, hogy a lap harmadik évfolyamát elindítsuk. Az első négy szám — ahogy az előbbiek is - továbbra is négy oldal terjedelmű volt. A Madáchhoz való kapcsolódás, nemkülönben az állami támogatás azonban lehetővé tette, hogy a májusi - 5-ik szám - már nyolcoldalassá bővüljön. A folyóiratként jelzett havilap azonban a rotációs lehetőségek következtében továbbra is újság formátumú „lepedő” maradt. Ennek volt hátránya, de előnye is. Hátránya, hogy az újságpapír „minősége” a képeket, grafikákat igazából nem tudta „kihozni”. Előnyének pedig az aktualitás lehetőségét mondhatnám, ami azokban a hónapokban - parlamenti választások előtt álltunk - nem volt elhanyagolható szempont. Egyébként számomra a helyzet elég