Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)
Varga Imre versei Madárfészek édesanyád ölelése, aki már az Égi Ország vendége lett, véle pedig ne perlekedj, ne szólítsad, engedd, engedd útjára őt, hogy a lépte könnyű legyen. Ami jön, eljön, fölemészti - hiába habog már a hát ti és ti, fölkerül rá sárosán a barna havas hideg elmúlásunk halma és forog kattog az idő malma szürke kövén éles árnyék mellette nagy jégvirág ég ami jön mind elemészti amit a víz mond hulláin hullád sötét habok a nem-tudás most aki voltál s aki dadog Már nem vagy, mikor sirattalak. Olvad a hó, csúszós latyak. * Felnyög a föld és küldi a hangod. Kongnak, bongnak most a harangok. Jaj, Imi, gyere, jaj, Imi, hallod? Beszél, hideg az eső, a szél jelei. Hangunk a tér csöndje elnyeli. Messziről fény pillog. Szólj, Imi, hallod!? A tél fehér lepedője lobog, csattog, jaj, fiam, hideg van, fázom, halok.
