Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Tóth László: „Pozsonyban születtem, magyarnak születtem...” (esszé)
Tóth László író jelentős dolgozatai közé sorolnak, s szintetizáló jellegénél fogva pályája egyik első fontos állomásának tekintjük mi is, sőt, a világszemléletében, értékrendjében és nyelvhasználatában végbement fordulat szempontjából nemkülönben szimptomatikusnak értékeljük - ugyanebben az időben A Mi Lapunk a „harcos szocializmus megszólaltatójaként” mutatja be Peéryt -, nem tartjuk szerencsés írásnak. Részben befejezetlensége okán sem, részben pedig amiatt, hogy bár Peéry egy látványosan kifeszített ív mentén bontja ki mondandóját a szociális kérdés magyar irodalomban való megjelenéséről Eötvös Józseftől Barta Lajosig, szövegét helyenként zaklatott kitérők, kényszeredett megállók szakítják meg, példái olykor esetlegesnek hatnak, érvelése időnként elnagyolt (Márai esetében például) vagy megmosolyogtató (Móricz marxista voltát illetően, netán Szucsich Mária Babitscsal való összevetésekor). Nyelvezete szürke, képalkotó ereje meggyengül, asszociácós képessége a nullpont közelében, a naplójában is megnyilvánuló széles körű műveltsége és addigi olvasmányélményei jelentős része szűk keretek közé szorítva, ítélet- alkotását ideologikus eredetű irányzatosság szorítja kalodába (a Halálfiai ledoron- golása, az Édes Annával szembeni értetlenkedése, ami azért is feltűnő, mert korábbi íráskísérleteiben mindkét mű szerzőjének az íróóriásoknak kijáró tisztelettel és megilletődöttséggel hódol - később persze rohanvást tért vissza eredeti Babits- és Kosztolányi-képéhez), eredendő társadalmi érzékenysége már-már a szociális demagógia ábrázatában jelenik meg. * Bekezdések, közelítések, előszövegek egy élettörténet-rekonstrukciós kísérlethez Tóth Elemér: Hol laknak a sünik, 2005, ill. Rácz Noémi