Irodalmi Szemle, 2006

2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Tóth László: „Pozsonyban születtem, magyarnak születtem...” (esszé)

„Pozsonyban születtem, magyarnak születtem...” Adalékok Peéry Rezső élet- és pályakezdéséhez I.* „Az ember élete regényének kompozícióját csak későn ismeri fel.” (Peéry Rezső: Saint Nazaire) Az 1956-os magyar forradalom elbukása utáni emigrálását követően, életé­nek egyik legkiélezettebben válságos - ausztriai - időszakában, negyvennyolc éve­sen, Peéry Rezső, az összetorlódó gondok elől a munkába menekülve a következő­képpen összegezte személyes életútja, illetve százada tapasztalatait: „Életem min­den későbbi megpróbáltatása, szenvedése és megrázkódtatása ebből a három adat­ból következett: Pozsonyban születtem, magyarnak születtem, és olyan polgári csa­ládból születtem, mely a humanitás és szabadelvűség iránti tiszteletet természetem­mé tette.” Ebből következően mindannak csírája, ami életében később e három sa­rokpontból levezethető, már felnőtté válása, énképe alakulása, önazonosság-tudata kifejlődése: öntudatra ébredése és írói indulása, pályakezdése korai szakaszában is föllelhető. Vagyis, ha az író életének serdülőkori és posztserdülőkori mozzanatai­ról, traumáiról és elhatározásairól beszélünk, az élete és életműve későbbi alakulá­sát eldöntő, személyes eredetű törvényszerűségeket is némiképpen más megvilágí­tásban láthatjuk, mint ahogy azokat eddig láthattuk. 1. Pozsonyban születtem Peéry Rezső publicisztikai írásaiból, emlékező esszéiből egy végérvényesen elveszett világ, egy visszahozhatatlanul eltűnt város rekonstruálható a maga tárgyi valóságában, egészen a finom részletekig. Egy személyre szabott, különbejáratú mítosz részévé válik Peérynél a két világháború közti Pozsony, akárcsak Márainál 'Kassa, Krúdynál a Felvidék, s annyi más miliő, Faulknernél az amerikai Dél, s hosz- szan sorolhatnánk a legnagyobb magyar és világirodalmi példákat, ha az ember va­lami általi megérintettségének érzékeltetéséhez keresek fogódzókat. Már tizen­nyolc éves kori, egészen a legutóbbi évekig ismeretlen, kéziratos naplójában cso­dálattal említi Proust írói módszerét, aki „kilencven oldalt ír az emlékezésnek és a képzettársításnak [kiemelés tőlem T. L.] bonyolult és szövevényes folyamatáról, Tóth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom