Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - SZEMTŐL SZEMBE - Ivan Strpka: „Nem mi sajátítjuk el a klasszikus irodalmat, az sajátít el bennünket...” (Beszélgetés Valér Mikula professzorral)

SZEMTŐL SZEMBEN könyvtára a maga kiadói műfaján belül az ún. magasabb standard szintjét képvisel­né. Ez azt jelenti, hogy nem vesszük át automatikusan az eddigi kiadásokból a szö­veget, hanem ahol szükséges lesz, összevetjük a folyóiratbeli közléssel vagy a kéz­iratváltozattal (persze csak kivételesen, tekintettel korlátozott anyagi és időbeli le­hetőségeinkre), s természetesen, ha szükséges lesz, kiigazítjuk a szokásos szöveg- szerkesztői elveknek megfelelően. Ahol több szövegváltozat áll rendelkezésünkre, megpróbáljuk megtalálni az optimálist, s ilyen értelemben, ha úgy tetszik, kanoni­zálásra terjesztünk fel egy hangzást. A lényeges beavatkozásokat az összeállító jegyzetében feltüntetjük. A könyv súlypontját a szerző szövege adja. Többségében életmű-válogatásról lesz szó, de ahol a terjedelem megengedi, tehát elsősorban köl­tők esetében, a teljes lírai életművet tervezzük kiadni - az első évben Safárik, Krasko és Válek kerül így sorra. Az életmű árnyalása végett a szerző más szöve­geiből (cikkeiből, esszéiből, leveleiből, naplójából, prózaíróknak verseikből, köl­tőknek prózai műveikből) is emelünk be részleteket. A következő részt a szerzőről szóló írások alkotják. Minden szöveg bibliográfiailag azonosítható lesz, többsé­gükhöz rövid összeállítói jegyzet is tartozik. Ennek része lesz az elavult vagy ré­gies kifejezések magyarázata, de elsősorban azoké az irodalmi és művelődéstörté­neti összefüggéseké, melyeket a mai fiatal olvasó hiába keresne az interneten. A szerzőt és életművét egy bio-bibliográfiai kalendárium is bemutatja, míg az utószó az összeállító egyéni nézőpontját kínálja. A kötetet képanyag zárja. Mindebből, azt hiszem, kellően kitetszik, hogy a sorozat előzékeny lesz az olvasóhoz, miközben meghagyja neki a választás szabadságát: lesz, aki csak a törzsszöveget olvassa el, más a jegyzeteket is, melyek elmélyíthetik a tárgykörben és további dolgozatokhoz irányíthatják. Elképzeléseink szerint minden kötetben kell lennie valamilyen új­donságnak, még ha apróságnak is, amit a francia „inédit”-nek nevez, olyan rész­nek, mely eddig kiadatlan volt, vagy ténynek, mely nem volt ismert. * Milyen a tanulmányok nyelvezete?- Nem tanulmányok ezek, hanem utószók, s ez megszabja stilisztikai jelle­güket is. Az összeállítót az esszéisztikus megfogalmazásra sarkalljuk. Az utószó­nak nem az a szerepe, hogy megmagyarázza a válogatás elvét (ez a kiadói jegyzet dolga), hanem hogy az összeállító személyes szemszögével ismertesse meg az ol­vasót azt követően, hogy az előző fejezetekben elvégezte munkája „objektív” ré­szét, tehát kellően felkészítette az olvasót a szöveg megértésére és a saját vélemé­nye kialakítására. Az utószónak vitára való felhívásnak kell lennie, nem használa­ti útmutatásnak, ezért is utó-, nem pedig előszó. * Feltételezhető, hogy ez a sorozat átértékeli a szlovák irodalom történetét, eddigi felfogását, értékeit? Miben és mennyiben?-Nem akarunk átértékelni - „átértékelni” az ötvenes évek elején fellépő for­rófejű irodalomtörténészek kezdtek, s kitartottak e szándékuk mellett fél évszáza­

Next

/
Oldalképek
Tartalom