Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Fellinger Károly versei (Ezüstgolyó, Zsebóra, Gyermekhangra, Minden születés)
Feliinger Károly versei Csengője gyöngyvirág, hárfája a mező, millió kis fűszál, mind-mind hüs legyező. Kiszáradt fa árnya, karmesterpálcája, sóhaja levelek szárnypróbálgatása. Bagoly huhog még, visít a vércse, nem szégyenük a hangjukat mégse. Nem trilláznak ők, nem is pacsirták, őrzik a csontok porladó titkát. Ha nem is tetszik embernek, vadnak, anyanyelvükhöz hűek maradnak. Keselyű vijjog, nincs benne harag, amott egy árnyék kuvikkol, kacag. 4 Krákog a holló, varjúfí károg, olyanok,akár a mákvirágok. Minden születés Minden születés egy karácsony, ránk bízza nyugalmát az Isten, meglátni a féltő anyákon, békesség lakik a szívekben. Szemünk előtt nyílik a rózsa, az illata száll, kócos angyal, rohanunk, mint a hívó szóra, miközben a rózsa marasztal.
