Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - A NYOLCVAN ÉVES GÉCZI LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Liszka József: A Múltvallató

A nyolcvan éves Géczi Lajos köszöntése A Múltvallató Hihetetlen szembesülni a ténnyel: Géczi Lajos nyolcvanéves! Pályája egy o- lyan szlovákiai magyar értelmiségi tipikus életútja, aki kis híján végigélte a 20. századot. A száraz életrajzi adatok már magukért beszélnek. Az Ung-vidéki Mok- csakerészen született 1926. május 30-án. Középiskolába Ungvárott járt (1938— 1944), majd szovjet fogságba került, ahonnan 1949-ben tért haza (fogságbeli élmé­nyeit később személyes hangvételű, ám hiteles és objektív könyv alakban is meg­jelentette: Civilek hadifogságban. Pozsony 1992). 1952-ben leérettségizett az eper­jesi közgazdasági szakközépiskolában, s ezt követően gyakorlatilag nyugdíjba vo­nulásáig (1987) Nagykaposon, főleg a helyi gimnáziumban tanított. Közben leve­lező tagozaton magyar-orosz szakos tanítói képesítést (1956), majd pedig közép­iskolai tanári oklevelet szerzett (1959). Tanulók százait vezette el az érettségiig, miközben meghatározó szerepe volt a nagykaposi Erdélyi János-kultusz kialakítá­sában, megírta helyi használatra Erdélyi János életrajzát (Erdélyi János. Nagyka- pos 1968; Erdélyi János emlékezete. Pozsony 1989), fáradhatatlan kitartással szer­vezte az Erdélyi János Napokat, mígnem többedmagával létrehozta a városban az Erdélyi János Emlékszobát. Eddig egy tipikus, nem, sajnos nem tipikus, inkább idealisztikus vidéki kö­zépiskolai tanárembemek az életpályája bontakozhatott ki az olvasó előtt. Olyan tanáré tudniillik, amilyenről sokat olvasó, idealista kisdiákkoromban magam is ál­modtam, ám amilyennel a könyvek lapjain túlmenően, diákkoromban sosem talál­kozhattam... Nyugdíjba vonulásával viszont nem zárult le Géczi Lajos aktív idő­szaka, hiszen nagyjából akkortól datálható néprajzi gyűjtőtevékenységének inten­zívebbé válása; az eredmények leszüretelésének időszaka ez. Elsősorban a szöve­ges folklór, azon belül is a népmese, -monda és -költészet kutatásában jeleskedett. A magyar folklorisztika számára korábban fehér foltnak számító Ung-vidék és az Ondava mente népköltészetének megismeréséhez szolgáltatott pótolhatatlan adato­kat (Ungi népmesék és mondák. Pozsony-Budapest 1989; Ondava menti népmesék és mondák. Pozsony 1994; Ondava menti népköltészet. Pozsony 1998). További publikációi különböző tanulmánykötetekben, valamint hazai és magyarországi kul­turális és tudományos lapokban, évkönyvekben látnak napvilágot. Géczi Lajos néprajzi gyűjtőtevékenységének legnagyobb erénye az, hogy valóban adatokat ment és őriz meg az utókor, a tudományos kutatás számára. Na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom