Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - A NYOLCVAN ÉVES GÉCZI LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Liszka József: A Múltvallató
A nyolcvan éves Géczi Lajos köszöntése A Múltvallató Hihetetlen szembesülni a ténnyel: Géczi Lajos nyolcvanéves! Pályája egy o- lyan szlovákiai magyar értelmiségi tipikus életútja, aki kis híján végigélte a 20. századot. A száraz életrajzi adatok már magukért beszélnek. Az Ung-vidéki Mok- csakerészen született 1926. május 30-án. Középiskolába Ungvárott járt (1938— 1944), majd szovjet fogságba került, ahonnan 1949-ben tért haza (fogságbeli élményeit később személyes hangvételű, ám hiteles és objektív könyv alakban is megjelentette: Civilek hadifogságban. Pozsony 1992). 1952-ben leérettségizett az eperjesi közgazdasági szakközépiskolában, s ezt követően gyakorlatilag nyugdíjba vonulásáig (1987) Nagykaposon, főleg a helyi gimnáziumban tanított. Közben levelező tagozaton magyar-orosz szakos tanítói képesítést (1956), majd pedig középiskolai tanári oklevelet szerzett (1959). Tanulók százait vezette el az érettségiig, miközben meghatározó szerepe volt a nagykaposi Erdélyi János-kultusz kialakításában, megírta helyi használatra Erdélyi János életrajzát (Erdélyi János. Nagyka- pos 1968; Erdélyi János emlékezete. Pozsony 1989), fáradhatatlan kitartással szervezte az Erdélyi János Napokat, mígnem többedmagával létrehozta a városban az Erdélyi János Emlékszobát. Eddig egy tipikus, nem, sajnos nem tipikus, inkább idealisztikus vidéki középiskolai tanárembemek az életpályája bontakozhatott ki az olvasó előtt. Olyan tanáré tudniillik, amilyenről sokat olvasó, idealista kisdiákkoromban magam is álmodtam, ám amilyennel a könyvek lapjain túlmenően, diákkoromban sosem találkozhattam... Nyugdíjba vonulásával viszont nem zárult le Géczi Lajos aktív időszaka, hiszen nagyjából akkortól datálható néprajzi gyűjtőtevékenységének intenzívebbé válása; az eredmények leszüretelésének időszaka ez. Elsősorban a szöveges folklór, azon belül is a népmese, -monda és -költészet kutatásában jeleskedett. A magyar folklorisztika számára korábban fehér foltnak számító Ung-vidék és az Ondava mente népköltészetének megismeréséhez szolgáltatott pótolhatatlan adatokat (Ungi népmesék és mondák. Pozsony-Budapest 1989; Ondava menti népmesék és mondák. Pozsony 1994; Ondava menti népköltészet. Pozsony 1998). További publikációi különböző tanulmánykötetekben, valamint hazai és magyarországi kulturális és tudományos lapokban, évkönyvekben látnak napvilágot. Géczi Lajos néprajzi gyűjtőtevékenységének legnagyobb erénye az, hogy valóban adatokat ment és őriz meg az utókor, a tudományos kutatás számára. Na-