Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)
Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek rinces célkitűzésnek, a szél ellen pisil az erdész úr, bocsánat a kifejezésért, de ezt mondogatták a háta mögött kuncogva azok, akik nem értették s nem látták az olcsó árú özönében az igaz értékeket, az önfeláldozó igyekezetet ebben a profitot egyetlen értéknek minősítő közegben, a másokért vállalt, ellenszolgáltatást nem váró kiállást, ami sokkal inkább elismerésre ad okot, különösképpen a tisztelt bíróság által, semmint megvetésre, elítélésre, ezért arra kérem a tisztelt bíróságot, amellett, hogy védencemet minden ellene fölhozott vád alól fölmenti és rehabilitálja, példás odaadásáért, a pozitív értékekért kifejtett igyekezetéért követendő példaképpé deklarálja. A BÍRÓSÁG Ezek után a tisztelt bíróság visszavonult, hogy tanácskozzon, bár úgy vélték a testület tagjai, mindez világos immár, öt perc alatt elvégzik, nyilván azért, mert ki-ki saját szubjektív nézetét alakította ki, s amiként az lenni szokott, mindenki úgy tett, mintha szubjektív véleménye egyúttal elfogulatlan és tárgyilagos lenne, hamarosan kiderült azonban, látszatnak is felületesnek minősült e szemlélet, az elnöklő bíró mindjárt azzal kezdte ugyanis, hogy na, alaposan föladták a leckét nekünk, mire a tisztelt testület meglepetten összenézett, vajon miről beszél a bíró uram, hiszen a helyzet minden kétséget kizáróan nyilvánvaló s teljességgel világos, nemde, már akinek, bólintott az elnöklő bíró uram, nekem ugyan nem, igaz, nem tudom, mire gondolnak, uraim, az ellentmondásokra nyilván fölfigyeltek a tisztelt kollégák, de ne ítélkezzünk így vaktában, hadd halljuk, kinek mi a véleménye, s mérlegeljünk, hátha zöld ágra vergődünk, a tisztelt testület erre enyhén szólva meglepődve összenézett, s hallgatott egy sort, ejnye, vajon hogyan gondolja ezt az elnök úr, majd, mintha csak vezényszóra, egyszerre szólalt meg mindegyikük, az elnöklő bíró azonban csöndet kért, na de kérem, talán ha egyenként lehetne, uraim. Az egyik szakbírálat Valóban, szólt a bírói testület egyik tagja, ha meggondolom, tulajdonképpen akadhatna ellenvetés, bár szerintem Juliska teljesen ártatlan az ügyben, úgy csöppent az egészbe, mint Pilátus a krédóba, egyenes vonalú gondolkodásmódjába nem fér álnok megfontolás, Jancsi anyagi javaira való ácsingózását is nevetséges vádnak tartom, hiszen nincsen annak semmije, Farkas hajóskapitány bizony csúnyán kifogott Juliskán, kihasználta, visszaélt romlatlan naivitásával, szerintem alattomos, sötét alak, úgy tesz, mintha övé volna Noé bárkája, csak hát galamb helyett krokodilust tart a hajó gyomrában, Piroska meg, ugyan, miféle barátnő az, aki így pácban hagyja az embert, teljességgel ignorálva barátnője lelki tusáját, egoista alkat, aki teljes empátiahiányban szenved és csak önmagát, saját előnyét látja, Jancsiról nem is szólva, szerelemről az ő részéről aligha lehet beszélni, amilyen otrombán elbánt Juliskával a csirkefogó, álszenteskedve, hiszen azelőtt állítólag csak róla ábrándozott, úgy tett legalább, miközben, ugyebár, gusztustalan ez, és hát az a vén erdész, nem is tudom, hova tegyem, amolyan katalizá
