Irodalmi Szemle, 2006

2006/5 - Aich Péter: Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek (elbeszélés)

Jancsi, Juliska, a farkas és a többiek

sát, ha viszont az árajánlat elfogadására biztatja, arra gyanakodhatott volna, hogy védencem kéjelgésre ösztönzi, azaz prostitúcióra, amit Piroska védencem semmiképpen sem kívánhatott, hiszen valódi énjével teljes ellentétben igen rossz fénybe került volna, s ez természetesen nem állhatott, s nem is állt érdekében, arról nem is beszélve, mennyire távol áll az ilyen tőle, persze azt lehetne erre mondani, javasolhatott volna más megoldást, de kérdezem én, mifélét, vajon azt, hogy a krokodilusok hátán táncolva lépegessen át a túlsó partra, vagy hogy saját munkalehetőségét tegye tönkre a folyón való átkelés ügyében, amikor ugyanis saját életünkről és lehetőségünkről van szó, arról, hogy kijátsszuk a krokodilusokat, akkor nem várható el senkitől, hogy kockára tegye az egyetlen kínálkozó esélyt, ez nem felebaráti kérdés, hanem életösztön, amiért senki sem vádolható a Teremtőn kívül, s ezt, gondolom, az ügyész úr sem kockáztatná, belénk kódolt mechanizmus ez, egyaránt működik mindnyájunkban, emiatt Piroska sem ítélhető el, összegezve tehát arra kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe a tényeket, különítse el a mendemondáktól, s helyesen ítélkezve mentse föl védencemet minden vád alól, s teljes mértékben rehabilitálja.

A negyedik védőbeszéd

Tisztelt bíróság, a Jancsi védencem ellen fölhozott vádak minden reális alapot nélkülöző szemenszedett koholmányok, a vád sajnálatos módon olyan monstrumot próbál kreálni belőle, amely képes lenne megvívni a világ összes nehézségével, a vadakat és gátlástalanokat beleértve, holott érzékeny, csupaszív fiatalemberrel van dolgunk, a látszat ellenére, hiszen gorombaságként tudomásul vett viselkedésformája valójában egy sebzett lélek segélykiáltása, amely sajnálatos módon süket fülekre talált, persze ha testi sérülést szenvedett volna, azonnal jön a mentő, bekötözik, kórházba viszik, megműtik, mindent megtesznek, ám ha bárki lelki sebet kap, rá se köpnek, senki sem próbálja kideríteni, miféle krokodilus támadta meg érzelmeit, mi rántotta ki lába alól a virágos rétet, milyen bántalmak érték, csak a reakciót látják, a következményt, a sebet, sosem a kiváltó okot, sosem mások bűnét, csak az érintettek portája előtt a szálkát, számon kérik álmukat is, a fantázia ellenőrizhetetlen kitérőit, hogy csapodár kilengések trágár egyvelegének nevezzék ki a menekülés késztetését, s közben bizonyíthatatlan tetteket varrjanak nyakába, miként az védencem esetében is megtörtént, aki soha, ismétlem, soha nem vétkezett szíve hangja ellen, nem beszélve arról, hogy az előbbiekben elhangzott kétes vádak valóságértéke nem hogy megkérdőjelezhető, hanem teljességgel visszautasítandó, hiszen valósságuk helytelen premisszák alapján logikusan helytelen következtetéseken alapszik, értelemszerűen védencem nem is tudhatott róluk, hiszen nem léteztek, de tovább megyek, ha ugyanis valóban megtette volna, amit nem tett meg, mármint Farkas hajóskapitány ellen elkövetett állítólagos vétkeit, védencem kizárólag, s ezt itt most újra alá kell húzzam, kizárólag és minduntalan szerelme tárgyát forgatta fejében, képtelenség tehát annak árulásával vádolni, ha egyáltalán vádolható valamivel, amit határozottan kétlek, az kizárólag éppen a mindennapitól, a szokásostól eltérő túlzott empátiája volt, ugyan