Irodalmi Szemle, 2006
2006/5 - Öllős Edit versei (Bozótból kifelé, Keserű szájízzel, A titkok nyitja, Harmonogram, Izgalom, Mikor hiába... „A nagy visszatérés”, A terv, íkú, Leszámolás (végsőnek tűnő...), Ká mint kaland, Csak elmélet?, Hozzáállás)
Öllős Edit versei szemérmesen flörtölök is vele, és hogy mi minden került már tányérra, hát az kész regénytéma... De persze eleget (és szilajul) ostoroztam is közben magam, így lelkemben tán mintha már gálaruhás lenne a tapéta. Ennyi. (Kár filmszalagra venni.) (egyébként gyermekkorom óta lógok kandi kamerákkal felszerelt lakatlan szigetemen) * j|e * Hogy az írás nekem mióta lételem, de mióta... években megszámolhatatlanul régóta... S hányszor nem ment azóta, mennyi minden történt, és állított akadályt azóta... Bármennyire erőlködve is akartam, sokszor, nagy áldozatokkal sem törődve, mégsem ment sokszor azóta... és hányszor ismétlődött ez körbe-körbe azóta, és hányszor őrültem meg emiatt, de hányszor azóta... Mégis, még mindig, ha erőfeszítéssel játszva is a szerepet, kerülöm a tébolydát. Ká mint kaland Mintha célirányban rohantunk volna, mielőtt nem pattogott minden labda vissza. Aztán mégis jött a „kedvesem”, az „édesem” meg a „bogaram”, pedig már nem is gondoltuk komolyan. De még mindig érzékinek tervezettek
