Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - TALLÓZÓ - Kemsei István: Tőzsér Árpád: Tanulmányok költőportrékhoz; Faustus Prágában
TALLÓZÓ A vállalt személyesség tehát, olykori visszásságai mellett is, inkább vonzóan hat az olvasóra. Ahogy az is, hogy Cselényi nem törekszik arra, hogy lezárja minden életmű értékelését. Sokszor nem mondja ki az utolsó szót, ám mindig megindokolja, mi készteti a bizonytalanság fönntartására. Az okok egyben a jelen, a félmúlt és a múlt sajátos képét is kirajzolják, nem csupán az irodalmi élet viszonyaira jellemzően: sokaknál hiányzik egy elfogulatlanul és szigorúan megrostált válogatás, különösen az egyenetlen életművet alkotóknál (például Fábry, Forbáth, Mécs és Ozsvald esetében); az emigránsok műveit a politikai tiltás iktatta ki hosszú időre a köztudatból; többeknél politikai helyezkedéseik váltottak ki a művekre is kisugárzó ellenszenvet ( Egri, Rácz, Bábi); némelyek megismerését az gátolja, hogy írásaik többsége még kiadatlan, vagy egykori újságokban rejtőzik (Peéry esetében a megírás óta eltelt évtizedben már jelentős előrelépés történt). Cselényi esszéi sokat köszönhetnek az (avantgárd?) montázstechnikának. A tárgyról megfogalmazott saját gondolatait különösebb átvezetés nélkül váltják a művekből és a szakirodalomból vett idézetek vagy önvallomások, önreflexiók. Mindez nem zilálja szét a gondolatmenetet, viszont számos kínálkozó üresjárattól szabadítja meg. Az így elért lendületességet az teszi hitelessé, hogy a szerző csak arról ír, aminek személyes élményalapja van - és ez igen tág körre terjed ki. Nem fél a nyílt és sommás véleménynyilvánítástól, az aktualizálástól és a polémiától. Megadja az olvasónak a bennfen- tesség felcsigázó légkörét, azt az érzést, hogy olyan szerzőt olvas, akinél nem válik külön a magán- és a nyilvános használatra szánt vélemény. Nem bajkeverés és nem intim- pistáskodás a feszültségek, az ellentétek, a sérelmek, az elfogultságok nyílt vállalása, hanem ezek nyílttá tétele esélyt kínál a meghaladásukra. És a mai zavaros öntudatú - ossz- és szlovákiai magyar - helyzetben az ilyen „esélyteremtés” igen jelentős tett. KEMSEI ISTVÁN r Tőzsér Árpád: Tanulmányok költőportrékhoz Széphalom Könyvműhely, 2004 Faustus Prágában Kalligram Kiadó, 2005 „Úgy döntöttem, nem döntök: maradok / természetemben, amelyben születtem, / melyben alkatom szellem, öntudat lett, / s magam egyén, a mindenkori két / út között a lehető harmadik” - mondja a szótáríró, tudós Szenczi Molnár Albert barátjának, Keplernek a Faustus Prágában című drámai költeményben. A bölcsesség állapotában vagyunk, a nem döntés titokzatos, lebegő tartományában. Egy olyan történelmi szituációban, amikor bármely döntés a pusztulással lehet egyenértékű. Szenczi Molnár Albert - vagy Tőzsér költő - úgy dönt, hogy nem választ a kínálkozó lehetőségek között, mert bármiképpen döntene: megbánná (Kierkegaard). Adott számára egy világ, amelybe sorsa hívta, s amelyben le kell élnie életét, tehát soha nem teheti fel azt a kérdést, hogy mi
