Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - JUBILÁNSOK - Duba Gyula: Mács József köszöntése 75. születésnapján
JUBILÁNSOK Mács József köszöntése 75. születésnapján Adósságtörlesztés - magunkkal szemben Ilyen emelkedetten is kezdhetném: volt egyszer egy (irodalmi) nemzedék, a- mely önmagát kereste! Bár ismétlésnek hatna, hiszen egy ideje másról sem beszélek, mint hogy nemzedékem ilyen volt! Eszmélkedő, kereső, felfedező, gyakran tévelygő. Először az irodalmat próbálta felfedezni, kezdetben nem sok sikerrel, majd a világban való helyét kutatta, téridejét latolgatta, hasonlóan gyenge eredménnyel, míg eljutott odáig, hogy önmaga megismerésén fáradozzon. Áldatlan helyzetben tette, bonyolult körülmények között. Nagy dérrel-dúrral munkához látott, annak lényegéről a- zonban keveset tudott. S amit sejteni vélt, az is illúziónak bizonyult! Ezért ne szóljuk meg hősi pózait, sajnáljuk inkább balekségét, hogy mindent készpénznek vett és i- gazságnak vélte, amit magáról gondolt. Melléfogásaiért mindig megfizetett. A kisebbségi történelem vaskézzel vezette-tartotta azon az úton, melyet fél évszázad során megtenni kényszerült. Mács József, mindjárt az út elejétől ebben a bolyban volt. Jellegzetes hazai kettősségben kezdte: diák és szerkesztő. Az akkori hiányhelyzetről már sok szó esett, nem ismétlem körülményeit. Csak a lényegét, arról volt szó, hogy a semmiből valami legyen! A hiányhelyzet még jobban összebogozta az újságírást és az irodalmat, mint a magyar írásbeliségben mindig is volt. Az író egyben szerkesztő, s ez nem haszontalan kettősség! Az újság olvasóközönséget jelent, a riportutak valóságismeretet s a cenzor benső fegyelmet, témaérzékenységet. A nagy társadalmi lendület a szabadságérzetet, az ember tenyerén a hangya is szabadnak érzi magát, míg a kéz nyitott! Innen a gőz s a lelkesedés, amellyel az írósuhanc az alkotás örvényébe veti magát. Az otthoniakkal, vidékiekkel Pipafustben beszélget, Téli világban adomázik földijeivel, faggatja őket és ismereteiből publicisztikus történeteket kerekít. Szemléletében megbízható hagyományközelséget, dokumentatív realizmust, közösségi együttérzést sejtünk. Magyar irodalmi hagyományok és értékek! Irodalomtörténeti természetűek. Veres Péternél a „szolgálat” fogalmában érhetők tetten, Illyésnél, s még inkább Németh Lászlónál kiváló értelmiség minőségben. A magyar irodalomban, mintegy közép-európai sajátosságként a népi kötődés történelmi és esztétikai értelemben egyaránt életképes alkotóerő. Mács korai munkái közül A kamaszban lelhetünk rá. Sikeres könyv annak idején (1961), igazi jegyeire mégsem figyelünk fel. Nevezetesen erős személyességére! Mintha már akkor is a messzegésbe nézve a távlatokat keresnénk, ahelyett, hogy értőbben kiaknáznánk a saját eredményeinket. Másrészt célunk volt, hogy megírjuk
