Irodalmi Szemle, 2006
2006/4 - Illyés Gyula: Bartók (vers)
Illyés Gyula A verssel emlékezünk Bartók Béla, a kiváló magyar zeneszerző születésének 125. évfordulójára Bartók „Hangzavart”? - Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz! Azt! Földre hullt pohár fölcsattanó szitok-szavát, fűrész foga közé szorult reszelő sikongató jaját tanulja hegedű s éneklő gége - ne legyen béke, ne legyen derű a bearanyozott, a fennen finom, elzárt zeneteremben, mig nincs a jaj-sötét szivekben! „Hangzavart”! Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz, hogy van, van lelke még a„nép”-nek, él a„nép” s hangot ad! Egymásra csikoritott vasnak s kőnek szitokváltozatait bár a zongora s a torok fölhangolt húrjaira, ha így adatik csak vallania a létnek a maga zord igazát, mert épp e „hangzavar”, e pokolzajt zavaró harci jaj kiált harmóniát! Mert éppen ez ajaj kiált mennyi hazugul szép éneken át - a sorshoz, hogy harmóniát, rendet, igazit vagy belevész a világ; belevész a világ, ha nem a nép szólal újra - fölségesen! Szikár, szigorú zenész, hű magyar (mint annyi társaid közt, - „hirhedett”)
