Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Apáti Miklós, a nagy hírű prédikátor, filozófi és orvos (bevezető) - Pándy Árpád: Apáti Miklós - a nagy hírű szónok (esszé)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET gyik legnagyobb városa, melynek falain belül a környék és a város nemes urai gyakorta gyűlnek össze törvényszéket tartani. A református gyülekezet ekkor körülbelül 500 lelket számlál, s tagjai puritán szellemiséget kölcsönöznek a városnak. A város részei Nagykapos, ahol a templom áll, és Kiskapos, ahol a parókia volt található. Mellette található Csepely, ahová a református lelkészt száműzték az ellenreformáció korában. Korrajzként megemlíthető, hogy ekkoriban a halottakat úgy temette el a Kapósról elűzött prédikátor, hogy a koporsót a Csepelyt Kapóstól elválasztó sánc partjára tették, a lelkész pedig a csepelyi oldalon állva tartotta meg a halotti beszédjét az elhunyt felett. Szolgálati helyei és gyermekei Apáti valószínűleg nem sokkal 1691 után került Nagykaposra, s kb. 1698-ig prédikátorkodott itt, mikor is Dobóruszkára került. Saját jegyzetei alapján a következőket tudhatjuk életének 1691-1710 közötti időszakáról: Kaposi prédikátorsága alatt, 1696. augusztus 1-jén éjfélkor született meg első fia, József. Második fia, Gábor már Ruszkán született 1698. szeptember 7-én vasárnap délben, lánya, Julianna 1700. szeptember 18-án ugyanitt. Következő szolgálati helye Varannó volt, ahol 1706. szeptember 30-án született Mária, majd 1710. október 11-én Klára nevű lánya. A szabadságharc végén megjelenő pestisjárvány sajnos nem kerülte el családját, s két év leforgása alatt varannói szolgálata idején öt gyermekét s feleségét veszítette el: 1709. január 8-án, nem sokkal születése után meghalt Klára, 1710. február 11-én a sárospataki iskolában tanuló Gábor fia halt meg, miközben Váradi István családjánál, nén- jééknél Keresztúron töltötte szünidejét. 1710. augusztus 10-én Morván, Varannai Pál nevű nagybátyjánál halt meg Mária, hét nappal később, 1710. augusztus 17-én pedig József hunyt el Varannón. 1712-1717 között Lasztócon, Toronyán, majd Keresztúron szolgált. 1721-ben hívják meg szülővárosába, Debrecenbe, a városszéli ispotálytemplom lelkészi szolgálatára. Orvoslás Jóllehet nem örvendett az orvostudomány doktora ünnepélyes avatással megadott méltóságának, lelkészi szolgálatai mellett a hívek nagy örömére orvoslással is foglalkozott. Sokan keresték fel a környékről a külföldi egyetemeket megjárt orvost, volt, hogy egész Szolnokig elutazott, ha egy tekintélyesebb beteg a szolgálatait kérte. A nemzete iránt elkötelezettséget érző, nagy műveltségű lelkész, filozófus, orvos és kiváló szónok karácsony előestéjén, 1724. december 24-én hunyt el. Testét ünnepélyes gyászpompával hántolták el a Ceglédi kapun kívüli temetőben. Halála előtt nem sokkal saját kezűleg készítette el latín nyelvű sírfeliratát, melybe rövid életrajzát is belefoglalta: Ebbe a kőurnába tette bele testét Miklós, Ősei is hordták mind az Apáti nevet. Debrecen adta bölcsőjét, Leyden tudományát, Dancka és Dukla sötét napjainak keretét.
