Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Peter Bilý: Szexodus (Részlet A szentség démona című regényből)
Peter Bilÿ Szexodus (Részlet A szentség démona című regényből) 1 Céltalanul őgyelegtem Compostela utcáin. Délután volt. Carmen a pizzériá- ban gürcölt, s nekem semmi kedvem nem volt otthon maradni. Nem akartam a fehér falak és értelmetlen gondolatok fogságában vergődni. Finoman szemerkélt az eső. Nem nyitottam fel az ernyőt, mert az apró esőszemek, mintha csak egy öntözőből hulltak volna alá, nem zavartak. A hajam és az arcom benedvesedett. Először végigmentem a város régi részén. Az összes könyvüzletbe benéztem a Calle Santiago de Chilétől kezdve az Alameida parkig, de könyvet nem vettem. Compostelában soha egyetlen pezetát sem költöttem könyvekre. Mindaz, amire szükségem volt, megtaláltam az egyetemi könyvtárban. A könyvüzletekben elsősorban a kirakatok szórakoztattak, s az, hogy belelapozva egyes könyvekbe olyan hosszasan tudtam ott ácsorogni, hogy néha az elárusítóknak már az lehetett az érzésük, hogy lopni készülök. S aztán kijöttem üres kézzel, köszönés nélkül. A központban egyik tér érte a másikat. Az utcák megteltek emberekkel és esernyőkkel. Figyelnem kellett a szembejövőkre, s akik siettek, akaratlanul is belém ütköztek. Ennyi fogatlan koldust és aggszüzet, szinte már fájt.- Pedro! - egy női hangot hallottam a hátam mögül. - Pedro, várj meg! - hallottam ismét. Megfordultam és megálltam. Egy ismeretlen nő mosolygott rám a fekete esernyője alól, és hozzám lépett.- Hola! - üdvözöltem, mint valami régi ismerőst.- Hola, Pedrito, hogy vagy?- Köszönöm, jól. Valahogy csak kibírom. És te?- Amióta utoljára láttuk egymást, nem sok minden változott. Nem tudtam rájönni, hogy hol és mikor találkozhattam vele azelőtt.- Bocsáss meg, de elfelejtettem a nevedet. Elmosolyodott, a nevetése igen izgalmasan csengett.- Esther. Esthernek hívnak. Nem emlékszel rám? Veronica születésnapján ismerkedtünk meg.- Aha, már emlékszem — mondtam, bár lila gőzöm sem volt arról, hogy ki az a Veronica. - Csak a neved nem jutott az eszembe.
