Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Magyarok Szlovákiában 1989-2004
KÖNYVRŐL KÖNYVRE bomlása és átalakulása, továbbá az e kötetben külön nem vizsgált könyvkultúra és olvasási szokások átszerveződése nem játszik-e szerepet — s ha igen, mekkorát - az asszimiláció felgyorsulásában, a nemzetiségi-kisebbségi önazonossági tényezők elbizonytalanodásában? S az is: van-e mindebben szerepük a rendszerváltás után egymást követő magyar kormányok meglehetősen hektikus és ad hoc jellegű, a pártideológiáktól át- meg átszínezett, átgondolt nemzetstratégiának messziről sem nevezhető kisebbségikérdés-kezelő kapkodásának, magatartásának?) S az európai együttműködés kiszélesedő és a szlovákiai magyarság életét és lehetőségeit a jövőben egyre erőteljesebben befolyásoló csábító távlatai további buktatókat is magukban rejtenek, és újabbnál újabb kihívások elé állítják a kisebbségi-nemzetiségi kérdés felelős kezelőit és stratégáit. Figyelemre méltó, felismeréseiben és tanulságaiban akár általánosításra is alkalmas párhuzamokat sorol például László Béla, amikor kötetbeli tanulmányában a kevésszámú, de azért az utóbbi egy-két esztendőben mégiscsak észlelhető pozitív elmozdulások és kedvező jelenségek egyikének, a magyar tannyelvű alapiskolai (általános iskolai) oktatásban részt vevők statisztikai számadatainak dicséretes változásain töpreng: „...csökkent a magyar nemzeti kisebbség, de az egyes személyek függősége is az államhatalomtól. A magyar kisebbség a jogaiért, az iskoláért vívott tartós küzdelme alatt megerősödött identitás- tudatában, s a demokratizálódás folyamata és az önkormányzatiság kialakulása nagyobb lehetőségeket kínál arra, hogy sajátos társadalmi, művelődési, politikai, de gazdasági életet is éljen. A foglalkozási és foglalkoztatási, ill. lakhatási körülmények megváltozása következtében egyre kevesebb fiatal magyar család költözik be a szlovák többségű városokba, és így valószínűleg csökken a vegyes házasságok száma. Szerepet játszhat itt még az is, hogy a szlovák tannyelvű iskolákban tantervi keretek között folyó magyarellenes oktatási és nevelési programok negatív előítéleteket váltanak ki a magyar szülők körében. A magyarországi közalapítványok által nyújtott anyagi támogatások, az ún. beíratási programok pozitív hatásával mindenképpen számolni kell, ugyanis ennek eredményeként a szlovák tannyelvű iskolákba járó magyar nemzetiségű tanulók számának csökkenése várható.” Vannak tehát biztató jelek, pozitív stratégiák. Furcsa, de mindenképpen mérlegelendő kettősség az is, hogy miközben az utóbbi tíz esztendőben erőteljesen csökkent a szlovákiai magyarság lélekszá- ma, a hívők száma viszont - nyilván az egyház közösségszervező munkájának szabaddá válása és fölerősödése következtében - növekedésnek indult. Ezek a távlatos nézőpontok és problémakezelési módok egész sorát, azok összefüggő rendszerként való konstruálását feltételezik, s egy ilyen rendszer látszik körvonalazódni a külső szemlélő számára a Magyarok Szlovákiában 1989-2004 felelős tanulmányainak egy- beolvasásából is. Most már csak az a kérdés, hogy e lehetséges rendszer cselekvési és döntéshozói helyzetben levő majdani részvevői mennyire lesznek képesek a különböző szakterületeken kialakult helyzetekből levonható következtetéseiket egybeolvasni, egybehangolni, egybeszerkeszteni.
