Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Duba Gyula: Katarakta (2.) (Fejezetek Az élet lehajló ága című regényből)
Duba Gyula perces műtét s utána a beteg hazamehet! Csoda, mely mindennapi! Más oldalról nézve ember legyen, aki nem borzong arra gondolva, hogy a szemében kutakodnak! A fájdalom gyakran sorsunk, állandó emberi lehetőség. Ütés után kék folt a bőrön, a vágott sebből ömlik a vér, erős fogfájástól az eget is nagybőgőnek nézzük! De a szem más... Elég feléje inteni, mímelni, hogy belekapnak, ijedten behunyjuk, szemünk ösztönösen elrejtőzik. Mintha külön életet élne, testrészünk és hozzánk tartozik, de valahogy több is, mintha önálló lenne, sajátos lény, tudja, hogy általa miénk a világ. Az ember alaptörvénye a bölcs mondás: vigyázz rá, mint a szemed fényére! S amikor a férfi arra gondol, hogy Barát doktor lézersugarával készül a szemét hasogatni, ultrahanggal kopácsol benne, mint egy légkalapáccsal, titokzatos folyadékkal locsolja - alchimisták tinktúrája vagy a rejtélyes arkánum lenne? -, egy részét kiveszi és műanyaggal helyettesíti, valami hihetetlent érez, jószerével ijesztőt. A cseh mondás is így int: őrizd „ako oko v hlave” (mint szemünket a koponyánkban), de hát hogyan őrizze Barát doktorral szemben, aki jóindulatúan fenekedik ellene?! Amikor a doktor oly nyugodt, elszánt és kérlelhetetlen, mint akit már semmi nem állíthat meg terve véghezvitelében! Egyrészt érthető, a doki a munkáját végzi, másrészt mégsem egyszerű, hiszen az ő szeméről van szó! A némileg komikusra sikeredett, bár nevetségesnek nem mondható, az első kivizsgálás nyilvánvalóvá tette, hogy a beavatkozás immár nem tűr halasztást. Barát doktor egy — rémületesen fogorvosinak tűnő - pompás karosszékbe ülteti, vaskos szemüvegfélét tesz a fejére, bal szemét letakarja s a jobbot nyitva hagyva a távoli fehér üvegtáblára mutat, amelyen nagy fekete Há betű, a látás minőségét vizsgáló táblázat legnagyobb betűje látható. Megkérdi, milyen betűt lát a falon.- Bö... - mondja a férfi, némileg habozva, határozottságot mutatva. - Igen, nagy Bé... - ismétli még egyszer.-Bö... - mondja utána a doktor-, hm... nagy Bö... najó, elég is, lesz ez még más is, úgy vélem... Nem tréfál, nem elégedetlenkedik, nem is csúfolódik... nem mondja, Há helyett, Bö... no lám csak...! Tapasztalt és emberséges a doki, s szinte kedvtelve nézi őt, mintha kedvére való anyagot kapott volna lézersugara és ultrahangkalapácsa számára. Leveszi fejéről a szemüveget, az előzetes tájékozódást befejezte. A mindenre kiterjedő, részletes vizsgálat másnap következik. Barát doktor asszisztense, rokonszenves és csinos fiatal doktornő, méri a szemlencse romlásának fokát, meghatározza a műlencse méreteit, a szemfenék minőségére vonatkozó adatokat, majd nyugodt hangon közli a férfivel: egy hét múlva operáljuk, jöjjön délelőtt tizenegyre! S az adott időben kezdetét veszi a folyamat, amely megváltoztatja a férfi életét. Mesékben és csodákban történnek ilyenek, melyek gyakran szegről-végről egészen emberiek! Később sokat gondolkodott afelett, hogy mindennapjainkat rendkívüli dolgok, jószerével csodák közelségében éljük, de nem gondolunk rá, ahogy az ókori görögök sem törődtek vele, hogy az isteneik az Olümposzon közönséges ha
