Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - SZEMTŐL SZEMBEN - Juhász Dósa János: A mágikus realizmus gömöri mesterei (Beszélgetés Kovács Magdával és Bárczi Zsófiával)
Juhász Dósa János * Nemrég egy fiatal székelyudvarhelyi fiatalember, Csender Levente kötetét olvastam, s mind a témaválasztás, mind a stílusotok között nagyon közeli hasonlóságot véltem felfedezni. Ahogy elküldtem neki a kötetedet, csak annyit írt vissza: „ Elolvastam, teccik, rokonom. ” Bárczi Zsófia: - Én is elolvasom majd az ő kötetét. Egyre kíváncsibb vagyok. Kovács Magda: - Lehet, hogy ehhez a székelység és a palócság elzárt világának is van köze. Ki tudja, hogy nincs-e közös e két népréteg mentalitásában? *Mennyire fontos számotokra az olvasói visszajelzés, gondolok itt a hivatalos, kritikusi visszajelzésekre is? Nem tudom, hogy tudjátok-e, milyen példányszámban jelenik meg egy-egy kötetetek? Kovács Magda: - Az első kötetemnek (Én, a csillagbognár) óriási visszhangja volt, s még évek után is jelentek meg róla kritikák. Lázáréknál járva, Ervin egyszer azzal költött fel: „Mondd csak, bogaram, hogy ki áll a te hátad mögött?” Miért, kérdeztem vissza. „Mert kinyitom a Magyar Nemzetet, s mit olvasok? Kovács Magda méltatását.” Ma egyáltalán nem figyelnek oda, az utolsó könyvem fogadtatása már egyenesen botrányos. A Kiskígyó is még sikeres volt, egy csomó helyre kaptam meghívást, de mintha ma már a kiadókat sem érdekelné, hogy eladják azt, amit kiadtak. A Topolya úrról egy szem kritika jelent meg a Gömörországban, Szekeres Éva tollából, s nagyon meglepett, hogy ennyire ráérzett. S ha már egy ilyen értő olvasóm volt, talán megérte megírni. Én is sokszor kapaszkodtam bele írásokba. * Téged, Zsófia, mint egyetemi oktatót, mennyire ismernek a diákjaid, mint írót, s mennyire olvasnak? Bárczi Zsófia: - Jó kérdés. Vannak diákjaim, akik eljöttek utánam, dedikál- tatták a kötetet, sőt véleményt is mondtak róla, de a többség biztos nem tudja, hogy írok is. Arra nem vagyok képes, hogy bemenjek egy órára, s hangosan propagáljam a kötetemet. Bár a kiadók nem nagyon törődnek azzal, hogy az általuk kiadott köteteket el is adják, azért ha van egy fanatikus, akkor igen is közel lehet hozni az irodalmat. Nem is olyan régen Vámos Miklós járt az egyetemünkön egy író-olva- só találkozón, s hatalmas sikere volt, de ott van Érsekújvárott a Lavazza kávéház Kecskés Ildikónak köszönhetően, vagy Dunaszerdahelyen a Vámbéry kávéház, a- hol igen élénk irodalmi élet folyik írók és olvasók között. De ennek megszervezése nem az író dolga. Nincs annál megalázóbb, mint amikor egy író kezébe nyomnak húsz példányt a könyvéből, hogy adja el. * S milyenek az elképzeléseid az olvasóidról? Bárczi Zsófia: - Erre nagyon könnyű felelni, ugyanis, amikor írok, akkor a lelki szemeim előtt megjelennek különböző barátaim, akiknek mesélem ezeket a történeteket.
