Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - OLASZORSZÁGI HUMANISTA KÖLTŐK VERSEIBŐL (2) - Callimachus experiens (Filippo Buonaccorsi) (1437-1496) versei (A magyarországi Garázda Péterhez, Nearcushc Lucullushoz, Tacitushoz)
Olaszországi humanista költők verseiből (2) CALLIMACHUS EXPERIENS (FILIPPO BUONACCORSI) (1437-1496) A magyarországi Garázda Péterhez Mely Phoebus, mely Múzsasereg, tűnődtem, a társad, míg művelt elméd szertefolyatja a dalt? Vagy Kalocsán te az érseki udvar dísze-csodája, Múzsák fénye vagy és szónokoké ugyanúgy, Janus Pannonius kötetét hozod épp mutogatni, ő az az istenség, lám, aki ihletet ad! Merthogy az ő testvér lelkét látom ma tebenned, égbe ragad, s nem hagy járni a föld rögein. O, ki a durva Dunát versével tette szelíddé elsőként, s hírt is általa nyert ez a táj. Ámde ahogy győzött fegyvert forgatva Achilles Peleuson, te is úgy győzöl a mestereden, sőt, még zengőbben csendül majd lantod a végén, s pannon városokon szárnyal a hírneved át! Nearcushoz Színarany haj omol Nearcus oly szép fejéről, szeme villogón ragyog ki, mint egy tündökölő, parányi ékkő. Homlokát elefántagyar-simának látod, s orra, az álla, arca, ajka, is az, és nyaka, melle, válla, karja, minden tagja, amit ruhája elfed fejbúbtól le a sarka leghegyéig. Lucullushoz Most jóképű vagy, de eszed csak csöppnyi, Lucullus, ám mire megjön majd, ronda leszel, gyönyörűm.
