Irodalmi Szemle, 2006
2006/3 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (4) (A Nyugat első nemzedékének további lírikusai: Füst Milán, Tóth Árpád, Juhász Gyula) (tanulmány)
Grendel Lajos De egyszer mégis váratlan titokban A piruló arcára csókot loptam. Felremegett rá kicsi teste, lelke, Mint Mirjám az angyali üzenetre. Bús, kis cseléd te, szolgáló leányom, Két ilyen árva, mint mi, nincs e tájon. Ne szégyeld azt a csókot, benne égett Egy fájdalmas, nagy, meddő férfiélet! (Souvenir) Juhász Gyula, Adyval és Babitsosai ellentétben, az első világháborút hosszú ideig a nemzet jogos visszavágásának tekintette Világosért, illetve honvédő háborúnak a demokráciát és a nemzet szabadságát fenyegető cári zsarnoksággal szemben. De még ezek a naiv, ám őszinte hazafias felbuzdulásból született versek is mentesek mindenféle sovinizmustól vagy idegengyűlölettől, s nem mindegyik csupán kordokumentum. Főként azok nem, amelyeket átjár egy igazi européer demokrata humanista szemlélete (A muszka). A magyar líra nagy 20. század eleji megújitói közül Juhász Gyula költészete kötődik a legtöbb szállal a 19. század népi-nemzeti iskolájához. A modern költészeti stílusiskolák adaptálásával, a sok Petőfi- és Arany-epigon után emezek szellemét ő viszi tovább a leginkább a Nyugat nagy költői közül, persze egy egészen más kor más éghajlata alatt, megkötve individualizmus, európai szellem, keresztény hit és közösségi szolidaritás új szövetségét. A Vojtina új ars poétikája a fiatal költőkhöz c. költeményében Arany Jánosnak a kozmopolita költészetről írott versének szelleme éled újra, egy az Aranyénál talán megértőbb és türelmesebb szemléletben, de mégis annak gondolatait folytatva: Világpolgár légy (és ebben Aranynál Tovább megyek, bár ő arany marad), De ez az érzés nem a hontalanság, S becsülve mást, vedd észre a magyart! Mert szép az export és expressio is, (Noha magam nem élek már vele), De a poézis mégis csak poézis, S gyökér nélkül nincs fának levele. JEGYZETEK 34. Füst Milán. Napló II. Magvető. Budapest 1976. 346. o. 35. Kosztolányi Dezső. Egy ég alatt. Szépirodalmi. Budapest 1977. 474. o. 36. Füst Milán: Összes versei. Magvető. Budapest 1969. 245. o. 37. Uo. 245-246. o. 38. Uo. 248-249. o.
