Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Végh Péter: Az irgalom szigete (elbeszélés)
Végh Péter- Igen, már emlékszem erre az esetre. A férjedet véletlenül nem Basilennak hívták?- De igen. Honnan tudod te ezt? - kérdezte az asszony.- Honnan? Hát én vagyok a nagy fehér doktor, Monsieur Albert. Én kezeltem a férjedet - mondta, majd sietősen hozzáfűzte: - Ugye milyen kicsi a világ!- Te lennél az a nagy fehér varázsló? Te lennél Oganga? - kérdezte az asz- szony álmélkodva, tágra nyílt szemekkel. - És nem tudtál rajta segíteni?- Én mindent megtettem. A férjedet nagyon siralmas állapotban hozták be hozzám. Összeroncsolódott lábai piszkos rongyokba voltak becsavarva. A sok zú- zódástól, vérveszteségtől nagyon legyengült szegény és felszökött a láza. Kitisztítottam a sebeit, bekötöztem, majd beadtam neki néhány vérmérgezés elleni injekciót, de már nem tudtam rajta segíteni. Nagyon sajnáltuk, mert a kollégái azt mondták róla, hogy Basile nagyon jó munkás volt, sosem volt vele baj, nem ivott, nem lustálkodott és nem veszekedett.- Ezt mondták? Ezt jólesik hallanom. Erre a doktor megfogta az asszony kezét és próbálta megvigasztalni.-Ne szomorkodj! ..., hogy szólíthatlak?- Zitombónak.- Szóval Zitombó, gondolj arra, hogy ő már fenn van az égben, a mi Urunknál. Ezért hát ne szomorkodj! Ezt követően a doktor azon vette észre magát, hogy együtt sír ezzel az idegen asszonnyal, aki a férjét elvesztette s akit a fia éppen elhagyott. Miután kicsit belegondolt pillanatnyi nehéz helyzetébe, nagyon megesett rajta a szíve és úgy döntött, hogy meghívja magukhoz a bungalóba teára és egy kis harapnivalóra. Heléna éppen a teraszon szorgoskodott. A reggelit készítette elő. Szárított halat, maniókakenyeret,4 forró teát és banánt. Szívélyesen üdvözölte az idegen asszonyt, s miután férjétől megtudta, hogy egyetlen fia éppen most indult a háborúba, nagy szeretettel tessékelte az asztalukhoz. Zitombó asszony valószínűleg nagyon éhes lehetett, mert mohón fogott az étkezéshez. Albert doktor a napokban szerzett tudomást arról, hogy édesanyját otthon, Elzászban, egy száguldó katonai lovas kocsi lovai halálra taposták. A Vogézekben ádáz harcok dúltak. Az ellenséges alakulatok - a franciák és a németek - hetekig lőtték egymást a hegyekbe felvontatott ágyúikkal. A falvakban nagy volt a riadalom. Állandó dörejek rázták meg a völgyekben megbúvó falvak házait, ezért nem csoda, hogy a száguldó lovak megbokrosodtak. Szegény édesanyja már sohasem láthatja viszont szeretett fiát. Pedig mennyire óvta őt és Helénát ettől az afrikai utazástól, s most ő esett áldozatul. A doktor belül mély fájdalmat érzett, de erről nem beszélt se a feleségének, se másnak. Magába zárta bánatát. Még a naplójában sem említette édesanyja el
