Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
Alabán Ferenc nalazásáig. Jogosan értekezik az irodalom új műfajainak létrejöttéről, bár - a legtöbb jelenkori kutatóhoz hasonlóan - ő is kerüli az irodalom újszerű fogalmi definiálását, mert bizonyára tudatában van a felmerülő kérdések és dilemmák tisztázásának nehézségével. Mivel e Nagy-kötetben nincs megfogalmazva az irodalom újszerű felfogásának lényege és mibenléte, ezért meggondolandó például az is, hogy a happeninget, a performance-szot vagy éppen az elektrografikát besorolhatjuk-e az irodalom fogalomkörébe? Inkább állíthatjuk, hogy ezekben az irányzatokban jelentős mértékben vannak jelen bizonyos irodalmi formák és törekvések, s mint modernista irányzatok az ún. „összművészeti hajlandóságot” érvényesítik, s ennek megfelelően a „vagylagos műfaji szituáció” lehetőségét hangsúlyozzák. Indokoltnak tűnik az említett kötet egyik kritikusának következtetése: „Az esztétikai kommunikációnak az írásbeliség mércéihez igazodó törvényszerűségeit tartva szem előtt, mindenképpen kikövetkeztethető, hogy az elektronikus eszközök kínálatában egyedül a számítógépen készült szöveges alkotásokat iktathatjuk fenntartás nélkül az új irodalmi műfajok családjába.”35 A számítógépes irodalomra vonatkozó hipotetikus nézetek - úgy tűnik - teljesen új fénybe helyezik az irodalomra vonatkoztatható, aránylag szilárdnak vélt rendszer fogalomkörét. Kísérletek, túlzások, merész meglátások nélkül nincs fejlődés és előrehaladás, s nem következhetne be az ún. „irodalmi kánonnak” a határozott kitágulása sem. Bizonyos, hogy az irodalmi kánon kiterjesztése, magának az irodalom mibenlétének az átértelmezését idővel szintén szükségessé teszi. Az ismereteket továbbító közegek átalakulása, a számítógépes technika fejlődése fokozatosan megváltoztatja az irodalom, s az irodalomról szóló tudomány alapvető irányultságát. Ahogy az irodalmi műfajok változnak és átalakulnak, úgy az irodalmároknak is rendkívül egyéni elképzeléseik vannak például arról, mi is tartozik az ún. „világirodalomba”, mi is tartozhat az összehasonlító irodalomtudomány témakörébe, milyen perspektívái vannak/lehetnek a nemzeti irodalmaknak, milyen helyet foglalnak el jellegüknél és sajátosságaiknál fogva az irodalmi értékek rendjében az ún. kisebbségi irodalmak. A kérdések gyűrűzhetnek, a kivezető utak lehetőségei sokasodhatnak és újabb eszmefuttatásokra ösztönözhetnek. JEGYZETEK 1. Román Jakobson, majd az ő nyomán Tzvetan Todorov érvelt az irodalom nyelvészeti vizsgálhatóságának lehetősége mellett. (Hang-jel - vers, Bp., 1972; Symbolism and Interpretation, London, 1983) 2. Bécsy Tamás: Az irodalomesztétikai tudásról, Modern Filológiai Füzetek 38. Bp., 1985, 134. o. Az idézet forrása: M. M. Bahtyin: A szó esztétikája, Bp., 1976, 26. o. 3. Megítélésünk szerint ezeket az esztétikai minőségeket jelentő kategóriákat a magyar szótárak és lexikonok közül mennyiségileg és minőségileg is legmegbízhatóbban a 19 kötetes, nagy Világirodalmi lexikon elméleti cikkanyaga tárgyalja, melyre alapvetően támaszkodnak a későbbi tanlexikonok szerzői. Pl.: Bárdos L.-Szabó B. J.-Vasy G.: Irodalmi fogalmak kisszótára. Bp, 1986; Ua. kiegészítésekkel, Bp. 1999; a kimondottan a középiskolások számára készült Barta K.-Farkas
