Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - TANULMÁNY - Alabán Ferenc: Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága
Az érték, a recepció és az irodalomtudomány irányultsága két támaszt a nyelvvel szemben, hanem mint nyelven, mint lingvisztikailag meghatározottjelentésen túl is lép rajta ...”2. Az említett esztétikai minőségek miatt lép túl az irodalom a nyelven, pontosabban az irodalmi művet a nyelvi törvényszerűségek és az esztétikai minőségek együttesen hozzák létre, úgy, hogy egymással reflexív viszonyt alkotnak, amelyben az utóbbi jelenti a hangsúlyosabb mozzanatot. Az esztétikai törvényszerűségek, minőségek és a nyelv eggyé válnak, ami azonban feltételezi a nyelv adekvát fejlettségét (Pl. a képszerűség az irodalmi müvek egyik jellemzője és művészi értéke, ami az adott nyelvben rejlő belső lehetőségeken, törvényszerűségeken alapszik). * * * Az esztétikai szép fogalma (mint általában) az irodalomban sem választható el határozottan a ,jó”-tól és nem azonosítható a köznapi értelemben vett „szép” fogalmával. Az esztétikum fogalmát nemegyszer a szabadság és a igazság, az erkölcsi érték szinonimájának is tekintették és értékelő minősítésként használták. Ezek szerint azt nevezzük szépnek, amiben érzéki (látható - hallható) formában megjelenik az emberi szabadság, igazság és erkölcsi érték, és az veszi észre ezt a szépet, aki „megérzékeli” az emberi szabadságot, igazságot és morális értéket. Ezek az elvont fogalmakkal jelölt tartalmak akkor válnak széppé (esztétikai értékké), ha megjelenési formáikban vagy variációikban egy műalkotásban az esztétikum alapvetőjellemzőjévé válnak. így a „szép”, a „szépség” az esztétikai minőségek közül a legfontosabb, mivel magában foglalja a legfőbb értéket. A szép az összes többi értékfajtánál átfogóbb terjedelmű és érvényű, s mint ilyen (filozófiai értelemben) az összes többi értéket képes magába foglalni, hogy egy magasabb értékminőséget képezzen. Az esztétikai érték jelentésszféráját általános szinten a következőképpen értelmezhetjük: elvont lényeg (az) értékelésből eredeztethető (forrás) maga a szépség (legmagasabb értékminőség) (a) megvalósítás szépsége (művésziség) E jelentési szinteken túl az esztétikum megjelenési formái az irodalmi alkotások konkretizációiban jelennek meg. A két szélső pólus (a pozitív szépség és a negatív rútság) között a művekben sok más esztétikai minőség található: tragikum, komikum, humoros, tragikomikus, fenséges, ironikus, bájos, szatirikus, groteszk, abszurd stb. A kézikönyvekben, lexikonokban, szótárakban előfordul még a heroikus, idillikus, elégikus, patetikus, burleszk és egyéb más esztétikai minőséget jelentő kategória3. Egy adott irodalmi műalkotásban a megvalósítás szépsége, azaz esztétikai érték
