Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Tóth Elemér versei (Még itt vagyunk, A szép halott..., Szívroham, Meghalni?, Vágyott ajándék, Egy jó magyarral..., Didergös, Üzen az ősz)
Tóth Elemér versei Didergős Már alacsonyan jár a nap, aranypalástján foltok égnek. Elkopott mind a madárének, szél dühöng, megveszett, harap. Hegyekben érik most a tél, lezúdul ránk, ha nem vigyázunk, összetöri szépséges álmunk, hisz szeretetről csak beszél. Hazug itt minden. A mosoly arcodra fagy, ha belegondolsz, megrémülve a sötét gondtól. Mert hiába próbálkozol, hiába égeted a lámpát, szívedet százszor megalázzák. Üzen az ősz A patakparton nyúlfi baktat éppen, káposztaillattal üzen az ősz. A nap még halvány arccal itt időz, s madarak szállnak a gyérülő fényben. A sombokor s a kecskerágó vérzik, piros pettyeket fröcsköl szerteszét. Hulló levelek fájó, halk neszét, rakoncátlan szelek hordják az égig. Az alkonyat ködöt szitál a tájra, varjak siratják a táncos nyarat. A parlagon ördögszekér szalad, bele a nyúlós, szomorú halálba.
