Irodalmi Szemle, 2006
2006/12 - Gyüre Lajos: Kassa és a Rákócziak (értekezés)
Gyüre Lajos Gábor által elindított 1619-es felkeléssel, s maga I. Rákóczi György is ekkor jelenik meg először Kassán. Nagy László azonban ezt a feltevést gyökereiben megváltoztatja a „Bibliás őrálló” című könyvében. (34. old.) Ezt írja: „a fiatal Rákóczi György már 1605-ben megjárta Kassa városát”. Idézi továbbá Pemeszi Gábor 1605. január 13-án írt levelét Makrai Istvánhoz: „Rákóczi Sidmont /sic/ az fiát urunkhoz /ti. Bocskaihoz/ küldte, hogy hívsége felől inkább ne kételkedjzék, minden nap urunkkal vagyon együtt”. Vele egy időben ott apródoskodott még a kissé idősebb Báthori Gábor és Bethlen Gábor is. Van egy másik megállapítása is Nagy Lászlónak, ami megintcsak megváltoztatja az eddigi álláspontot Rákóczi Kassára történt bevonulásáról az 1619-es évben. Kassa egyik történetírója, Tutkó József jegyzi fel: „1619. Dóczy András Kassa fő-kapitányává lön. Augusztus 24-én Bethlen Gábor a Tiszán átkelvén, ott három napig seregével állapodott meg. Oda jövé- nek Kassa küldöttei is, kik a város átadását megajánlották. Tetszett ugyanez Bethlennek, de árulástól tartván, a majd 40 ezernyi sereggel nem bátorkodott személyesen megindulni, hanem seregének csak egy részét Rákóczi György fő-, Szécsy György s Rédey Ferencz alvezérekkel küldé.” A vezérek szeptember 5-én a város alá érkeznek, s a városatyák Rákóczi előtt megnyitják a kapukat, s Dóczy Andrást pedig vasba verve Rákóczi Fogarasra küldi. Ami a következő napon - szeptember 6-án - a városban lejátszódik, akár a mai legvadabb krimitörténeteket is felülmúlja. Tutkó ezt így tárja olvasói elé: „Szeptember 6-án Alvinczi Péter hitszónok, s Reiner Menyhért tanácsbeli azon esedeztek (értsd: Rákóczi előtt), hogy engedtessék meg a római kath. papok-, s polgároknak közönséges meggyilkoltatásuk, mely istentelen szándék ellen teljes erővel ellenszegülének úgy a vezérek, mint pedig a tanács de még sem gátolhatták meg, hogy ezen két hitdühösködő egyénnek ingerlésére többek vagyona ki nem prédáltatott, s Hoffmann római katholikus polgár meg nem öletett, nem különben három római kath. pap ki nem végeztetett volna. A szerencsétlenek valának: Körösi /Crisinus/ Márk esztergomi kanonok /ez a kassai papnövelde jószágán Széplakon mulatván Bethlen előtt a városban keresett menedékhelyet/ s a két jezsuita: Pongrácz István s Grodeczy Menyhért, kiket a fent nevezett két hitdühösködő vallásuk elhagyására rá nem vehetének, kegyetlen ütések után egy fagerendára egészen levetkezve, felfeszítették, s oldalaikat szövétne- kek lángjaival annyira égeték, mig belsőrészeik ki nem látszottak, végtére megfojtván őket, testeiket pedig az árnyékszékbe vetették....” Mit mond erről az esetről Kassa egyik - ha nem a legjobb - történetírója, Wick Béla katolikus szerzetespap a „Kassai Szent Erzsébet dóm” című könyvében? (Megj. 1936. Kassa) „midőn éjjel a szombatot megelőzte (szept. 6-án, Gy) a város tudta és beleegyezése nélkül a pápista papokat, két jezsuitát, s harmadiknak a széplaki apátság kormányzóját a Rákóczi gyalogosok prefektusa Bay Zsig- mond (miként a hír mondja) felkoncolta és a kloakába dobatta, ahonnét azonban a tanács parancsára kihozattak és földbe ásattak mégpedig éjnek idején...” Ha a fenti idézetet összevetjük a Szabó Lajos kassai református lelkész
