Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - TALLÓZÓ - Elek Tibor: Magyarország irodalmi névjegye? (Egy antológiás „névsorolvasás” melléfogásairól)
TALLÓZÓ Magyarország irodalmi névjegye? Tiszteletre méltó és eleddig páratlan vállalkozás a Hungárián VisitCard Magyarország irodalmi névjegye (úgy tudom, október elején a Frankfurti Könyvvásáron is bemutatják): „Magyarország soknyelvű irodalmi névjegye. Válogatás a magyar irodalom európai rangú klasszikus, modem és kortárs müveiből. A közel 700 eredetiben és fordításban párhuzamosan olvasható szöveget angol-magyar felhasználói felület, képek, életrajzok, bibliográfiák és internetes hivatkozások gazdagítják.” - olvasható a borítón, s ehhez nincs mit hozzátenni, esetleg azt, amit már Karádi Éva a CD felelős szerkesztője mond el egy interjúban (www.tvpotex.hu-recenziók) Gömöri Györgyöt idézve, hogy „külföldön az az író létezik, akinek van fordítója” - ezért is nagy jelentősége van, lehet egy ilyen összeállításnak. Annyit azért megjegyeznék, hogy a Magyar- ország irodalmi névjegye cím helyett szerencsésebb lett volnál magyar irodalom névjegye cím, hiszen köztudomású (talán külföldön is), hogy a magyar irodalom határai nem esnek egybe Magyarország határaival (s ezt az összeállítás készítői nagyon helyesen, ha korlátozottan is, de figyelembe is vették), miközben az országon belül más nyelveken is születik irodalom. A 77 szerzőt 3 kötetbe csoportosították a szerkesztők (a lemez borítóján furcsa módon senki nem szerepel, a lemezen olvasható előszó Karádi Éva mellett Márton Róza Krisztinát nevezi meg szerkesztőként, és a III. kötet alapjaként a Kukorelly Endre által szerkesztett^ ’84-es kijárat. Antológia 17 nyelven című 1995-ös kiadványt jelöli meg). Az I. kötet öt klasszikus (Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János), öt modern (Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes), és öt kortárs költő (Tandori Dezső, Petri György, Balla Zsófia, Parti Nagy Lajos, Kovács András Ferenc) verseit tartalmazza magyar, angol, német nyelven. Kitűnő költőkről, a magyar líra jellegadó alkotóiról van szó, szerepeltetésüket megkérdőjelezni botorság lenne, ha ennek az összeállításnak a második fele nem az ún. posztmodem paradigmaváltás melletti végletes elköteleződésről tenne tanúbizonyságot, s ebből következően nem mondana le a magyar líra más jellegadó értékeiről, miközben Karádi Éva azt hangsúlyozza, hogy „Valamilyen módon átfogó betekintést próbáltunk adni a magyar irodalomba”. Nem mondana le például a magyar irodalom nemzeti kérdések iránti elköteleződésének hagyományáról, illetve az ezen hagyomány továbbélésének eredményeiről a XX. század második felében. Azt sugallva, hogy József Attilával megszakadt a magyar líra azon több évszázadig meghatározó hagyománya, mely az egyéni és közösségi lét kérdéseit együtt, egymással összefüggésben (is) próbálta láttatni (lásd például a korábbi korokból szerepeltetett költőket!), mintha például Illyés Gyula, Nagy László, Csoóri Sándor, Kányádi Sándor,
