Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Az álomszerű tények és a tényszerű álmok ingoványa (Aich Péter: Szerelmek című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE mise afféle sorsnovella, amelynek végén a szerző belenyugodva állapítja meg, hogy „az álmok mindig elérhetetlenek”. A realizmusba megint némi csábító álomszerűség vegyül a Csipkerózsika vára című mesebeli elbeszélésben, amelynek a cselekménye eléggé egyszerű, apuka kislányával kirándul az erdőben, találkoznak három idegennel, köztük egy gyönyörű nővel, akivel apuka összeütközik s az ütközés következtében megsérül, ezért meghívják őt és a kislányát a kastélyukba, ahol vacsora után a fürdőszobában apuka a magáévá teszi a nőt, de reggel már senkit nem találnak az elvarázsolt kastélyban. A szerző sajnos megnehezíti az olvasó dolgát a saját feszélyezettségével. Talán maga is zavarba jött ettől a különös kalandtól, ami egy író esetében igazán nem örvendetes: a mesterkélt szóhasználat csak az igazán buja részeknél tünedezik el, amikor a szerző végre „lány”-nak is nevezi a női figurát, nem kizárólag „ifjú hölgy”-nek, ahogy egészen addig állandóan, erőltetett modorossággal. Emiatt veszik el ebből a történetből sok minden, amit olvasás közben bizony nehéz „hozzágondolni”. Több alkalommal is bibliai neveket választ a szereplőinek a szerző, ezzel - szándékosan?, akaratlanul? - valamiféle hidat építgetve Erósz és Agapé, érzékiség és érzelmiség között, de néha megint csak ingoványos területre téved, mikor például József, a József és Mária hősi figurája, az idealizált „huszadikszázad-áldozat” rossz fát tesz a tűzre, a cserkészbecsületet hívja segítségül, hogy tisztára mossa vagy éppen megbüntesse magát. Számomra élvezhetetlenül naivvá és hiteltelenné vált ezzel a történet, amely egyéb vonásaiban érzékletesen ábrázolja a huszadik századi történelem rombolását, azt a rombolást, amelyet a lelkekben vitt véghez. Egy pozsonyi magyar pár történetéről van szó, akik a nemesi és úri fényűzésből a nélkülözés poklába sodródnak, s szerelmük is a terror és a hétköznapok félelmeinek szorításában sorvad el. Amellett azonban, hogy a szerző pontról pontra értesít bennünket József és Mária kapcsolatának minden egyes momentumáról, olykor egészen fontos dolgokat hagy figyelmen kívül: a fiatalok házasságkötéséről csak utólag értesülünk, annak ellenére is, hogy az eljegyzésre külön is kitér a szerző. Szintén bibliai elemekkel tarkított A mester elmegy című elbeszélés, amelynek főhőse, Illés mester megint egy idealizált figura, a „régi világ gyermeke”, aki magával halasztja az egykor volt békességet és nyugalmat. Illés mester, az öreg suszter nem úgy hal meg, mint Iván Iljics, sokkal könnyedebben, bár az nem nagyon derül ki a novellából, mivel is ennyire elégedett, hacsak nem azzal, hogy egyszer kapott valamiféle díjat, mert történelmi cipőket készített; Aich az egyszerűséget dicsőíti ebben az írásában, s itt is inkább egy költői képet bontakoztat ki epikai formában. Illés mester természetesen tüzes szekéren ragadtatik fel az égbe, mint egy hétköznapi szent, aki leginkább a cipőkbe volt szerelmes. Érdekesen építi fel az Apácaszonáta című művet a szerző, három részből áll az elbeszélés, a maszturbálása közben isteni révületbe kerülő Szent Klotild napjainkban születik újjá, egy förtelmes feminista fogorvosnő személyében, aki mindenképpen a könyv legnagyobb igyekezettel megrajzolt s egyúttal legellenszenvesebb
