Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Csanda Gábor: Fejezetek a szlovákiai magyar irodalomból (1) (Dobos László és Talamon Alfonz regényéről)
Csanda Gábor a képzelőereje teljes mértékben csak egy minden kötöttségtől mentes képzeletbeli világban, az áhított álomvilágban bontakozhat ki. Ez a világ a szavak, a nyelv, a szöveg világa. Az elbeszélő - s vele együtt az olvasó - a továbbiakban (ez a részletből nem látszik) az álmok megmagyarázhatatlan és logikátlan egymásutánisága szerint kerül különböző helyzetekbe. Az utazásról végső soron annyi derül csak ki, ami a kezdettől fogva bizonyosnak látszik, nevezetesen: az utazás önmagáért, a szövegben való utazásért van, az elmondhatatlan szavakért, az egymást keresztül-kasul szövő mondatokért, a teljes írói szabadságért. A novella vége visszafordítja az elbeszélőt és az olvasót a szöveg elejére, utolsó - legrövidebb, csonka, befejezetlen mondatból álló - bekezdése: „Visszakívánkozom az áhított pillanathoz...” Az álomkereskedő utazásai című novella tehát a Földönfutókkal ellentétben annak a posztmodern poétikának a személyiség- és nyelvértelmezése felől ragadható meg, mely a műalkotás kijelentéseiről azt tartja, hogy azok nem a reális, hanem a nyelvi valóságra vonatkoznak. Első pillantásra talán csak hangsúlyozott iro- dalmisága tűnik fel; a dekoratív, többszörösen összetett, önmagukba labirintussze- rűen visszaforgó mondatai, a szerkezet spekulatív műgondja - mindez részeiben és összességében is egy felstilizált szépségeszmény szövegvilágát teremti meg. A mondat szerkezetét folyamatosan átalakító és a szövegértést minduntalan lelassító közbevetések és elágazások fokozatosan sejtetni engedik, majd egyre inkább megerősítik, hogy ennek a prózának csak nagyon áttételesen van köze bármiféle szövegen kívüli reáliához, pontosabban: az önmaga nyelvi-egzisztenciális terében elképzelt és megkonstruált helyzeteken kívül semmilyen történelmi-társadalmi háttere nincs. Ezt a szélsőségesen individualista szerzői álláspontot vizsgálva állapítja meg- Talamonról írt monográfiájában — Németh Zoltán: „Az önmaga tudatával, képzeletének és álmainak termékeivel elfoglalt individuum mintha kikerült volna az idő és a tér konkrét meghatározottságainak uralma alól, mintha létezésének jelen idejébe nem szólhatna bele semmilyen institucionális hatalom.” * A szöveg egy készülő középiskolai tankönyv része, szerkesztett változata. Nyelvezete elképzelt olvasóihoz igazodik, s elsősorban a szlovákiai magyar irodalommal való foglalkozás népszerűsítésében érdekelt, ezért is tartalmaz terjedelmesebb szépirodalmi részleteket. Az olvasmányosságot szem előtt tartva a források feltüntetését illetően az idézetek lábjegyzetes feloldása helyett a záró részben szereplő felhasznált irodalom szolgál. A szerző
