Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Duba Gyula: Parasztírónk a múlt századból (Sellyei József munkásságáról) (esszé)
Parasztírónk a múlt századból must állítva szembe. A szlovenszkói magyar kisebbség sérelmeiről keveset szólnak. Az irodalom fejlesztésében azonban komoly részt vállal a lap. Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Szabó Béla, Vozári Dezső és mások írásai mellett folyamatosan közli Sellyei munkáit. S amikor a lap 1933-ban megszűnik, még abban az évben kiadják helyette, Dzurányi László és Győry Dezső szerkesztésében a Magyar Újságot. Az új lap bővebben és érdemben foglalkozik a magyarság gondjaival-sérelmeivel és rendszeresen közli Sellyei írásait. A fordulat évében - 1938-ban -történő megszűntéig félszáznál több munkája, elbeszélések, karcolatok, néprajzi cikkek és eszmefuttatások jelennek meg tőle a magyar Újságban. Különösen a lap vasárnapi mellékletének fontos szerzője, mely abban az időben szinte egy irodalmi folyóirat szerepét vállalta. A Fábry szerkesztette Az Út Sellyei Babona című írását közli első számában. Később a szerkesztő jegyzetet ír Vissza az árvalány haj hoz című elbeszélése elé: „Szlovenszkói magyar író-sorozatunkban kisparaszt írót mutatunk be olvasóinknak. Sellyei József kint szánt-vet a vágsellyei határban, éli a parasztlegény apró kocsmaörömeit, s közben egy-egy írásban elmélkedik a vidéki élet bajainak nagy világösszefűggéseiről. Egyszerűen gondolkodik és mindig a világ velejére talál. De mindig csak kis udvarának kerítése, holdacskáinak kimért határai mögül szól keserűen, káromkodón és gúnyolódva. Kívülről, tehetetlenül nézi és szólja meg a romlást. S ez az, amit kivetünk rajta: nyomott kisparasztvalóságától nem tud proletárharcossá, a mi harcunk szövetséges részévé válni, holott csak így tudna a káromkodáson és morfondírázoson túl magának és osztálysorsainak, a kisparasztságnak utat mutatni ebből a valóságból a jobb emberi élet valósága felé.” Az Út szerkesztőjének elvárása Gaál Gáborra is visszautal, a baloldali gondolkodás és célkitűzések stratégiáját várja Sellyéitől, amit ő szellemi önállóságából és író voltából eredően maradéktalanul nem vállalhatott. A politika logikája és a hatalom elvei idegenek számára. Jóban lenne velük, szüksége lenne a segítségükre, de módszereikkel, kizárólagosságukkal nem azonosulhat. Az író nyitottabb és megértőbb a jelenségek iránt, egészében átéli az élet gazdag valóságát, hogy minél mélyebben megérthesse természetét. A hatalom gyakorlóival való szembenállása 1938-ban válsággá mélyül. Az államfordulat és határmódosulás a társadalom gyökeres változását hozza, Vágsellye újra magyar. Sellyei népi értékrendje és gondolkodásmódja baloldalinak minősül, kommunistagyanús! Feljelentik érte. A történelmi fordulat bonyolult, válságos helyzetbe taszítja. A budapesti népi írók köreihez utat talál, akik megbecsüléssel befogadják. A fővárosba került felvidéki politikai elit azonban elutasítja. Gyanús írói szellemisége, Az Út utódlapjában, a Magyar Napban közölt írásai pedig kommunista fogantatá- súak. Ebben a lapban jelent meg 1936-tól a legtöbb írása, s a szerkesztő Vass László (álnevén Dókus Dénes) közeli bajtársa lesz. Sellyei szakít az agrárpárttal és a kommunista laphoz szegődik. Valószínűleg népfrontos irányultsága és háborúellenes hangvétele okán. Sokan, európai írók vélték úgy, hogy a népfrontos gondolkodás a kor háborúellenességének és békepolitikájának az egyetemes kifejeződése.
