Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Sipos Janka versei (írom, Ugyanolyan, Táj az ujjamon)
Sipos Janka versei A mozdulat hiányzik. Most már Majdnem mindegy, hogy kivel. A bőrünk síkos és hideg, De aludni és kelni kell. Hiányzik, hogy nem arcokat Látok koponyák helyett. Hogy nem kell magammal törődnöm: Ötvenegy vagy hatvanegy? Ha csak csont marad belőlem, Akkor úgyis egyre megy. Ugyanolyan Ruhát vált. (De szagot nem.) Arcot mos. (De fogat nem.) Megcsókol. (Kezében kés.) Soknak látszik. (Túl kevés.) Imádkozik. (Hinni? Nem.) Nadrágot húz. (Meztelen.) Csendben becsukja az ajtót. (Megint nem köszönt, csak hallót. ) Táj az ujjamon Ujjaim közt holt vidék Pereg, és mint a fába ék, Egyre inkább mélyre vág. Tán enyém, tán a te hibád. Szorgosan, mint a termeszek, Rágja szét összes sejtemet, Ha hideg vagy, ha megfagyok, Ha ordítasz, ha hallgatok. Hulla, hó és ékszerek - Az álmom, mint gránitkövek, Legördül a bércről hangosan, Ha túlsikítom önmagam.
