Irodalmi Szemle, 2006

2006/11 - Béres Csilla: Borsószem hercegasszonyka szenvedései (1) (vers)

Borsószem hercegasszonyka szenvedései (1.)

* * *

Egyedül enni jó.

nem hallani, hogy a másik

álkapcsa kattog, kéjben a nyelv.

Ha meg nem öröm, az rosszabb.

Miért nem megy gyökeret rágni a Pilisbe?

És minden az ürítés felé mozdul.

Az epémtől, ha ehetnék hagymát zsíros kenyérrel, reggel, délben, este, ropogtathatnám a kukoricapelyhet kedvemre,

s naponta három tábla csoki, titokban persze, fiókból, zoknik közül, radiátor mögül tördelve a szeletkéket, közben szeleket eresztvén szagolnám a létet, s nagyokat böffentve dicsérném a sorsot.

Esküvőm előtt egy nappal, elégettem minden szerelmes levelem, most már az se vigasztal.

* * *

A számlákat nem gyűjtöm.

Gyűjtse a rossseb, aki kitalálta,

vagy a férjem, de ahhoz sem nagyon ért.

Csak fúrt nekem mondja, hogy legyen minden a helyén.

(Én őt be se tenném a leltárba, recikling férj, az fér?)

Nagyobb bajt már ne hozzon a családba!

* * *

Ha egyszer benyújtanám szenvedésem leltárát, mint egy fontos örökre őrizendő számlát, ez lenne az első tétel:

Születtem a müncheni olimpia zárónapján,