Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Gágyor József versei (Kötél és harang, Emlék)

Gágyor József versei

Kötél és harang

(Z Zs. emlékére)

Kötél voltál a harangon,

Harang lettél a kötélen,

Fejünk felett zengett szavad,

S most ott hallgatsz lenn a mélyben. Lelked volt a harangozó,

Szellemed a messze zengő Csengő-bongó szép harangszó, Visszhangzott tőle az erdő.

Ami volt, már vissza nem jő.

Törött harang, gyilkos kötél,

Kántor a szél, búcsút zenél. Mindenekről számot adtál,

Mégis adósunk maradtál.

Hazahívott a harangszó,

Fáj a szívünk, csupa jajszó,

Fejünk felett sötét felhő,

Zúg az erdő, sír az erdő.

Ami volt, már vissza nem jő.

Emlék

A szíve láng volt, tűzgolyó, Messzire fénylő, csillogó, Hömpölygő láva, tűzfolyó, Magával sodró, áradó.

A jó barátom

volt nekem, Amíg csak élek, őrizem Melegét s fényét

telkemen, Szeresd őt te is,

Istenem!