Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)
FÓRUM külügyminiszteri iratból értesülhetünk, amely négy elméleti lehetőséget vázolt: a) önálló Szlovákia b) Szlovák autonómia csehszlovák államszövetségben c) autonóm Szlovákia Magyarországhoz csatolva d) autonóm Szlovákia Lengyelországhoz csatolva. Az elemzés szerint az első esetben Szlovákia csak akkor maradna életképes, ha gazdaságilag hozzákapcsolódna Németországhoz, ugyanakkor további előnye, hogy bázisul szolgálhat a kelet felé történő német előrenyomuláshoz. A második megoldás Csehország német megszállásával aktualitását vesztené. A harmadik verzió Magyarországnak lenne fontos, Németországnak nem érdeke és a szlovákok sem támogatnák. A negyedik alternatíva hamar elvetésre került, ugyanis Ribbentrop német külügyminiszter Szlovákiára vonatkozó ajánlatát a varsói kormány 1939 márciusában elutasította. MÜNCHENI EGYEZMÉNY 1938. szeptember 29-én Chamberlain, Daladier, Mussolini és Hitler részvételével aláírták a müncheni egyezményt. A tárgyalások eredményeként a nyugati hatalmak hozzájárultak ahhoz, hogy a Szudéta-vidék Németországhoz kerüljön. A csehek kezdetben ezt elutasították, de a nagyhatalmak segítsége nélkül nem vállalhatták a szembeszállást Németország haderejével, így kényszerűségből elfogadták azt. 1938. október 10-éig kellett átadniuk a Szudéta-vidéket Németországnak, melynek fejében Anglia és Franciaország garanciát vállalt az új csehszlovák határral kapcsolatban. A lengyel és magyar követelésekről csak az egyezmény függelékében esett szó. Eszerint az érintett államoknak a csehszlovák kormánnyal kétoldalú tárgyalásokat kell kezdeményezniük, s amennyiben ezek nem járnának eredménnyel, akkor az ügy újra a nagyhatalmak döntőbírósága elé kerülhet. Egy anekdota szerint Csáky István, aki akkor a magyar külügyminiszter kabinetirodájának vezetője volt, titokban és inkognitóban Münchenben utazott a konferencia előtt. Ciano di Cortellazzo Galeazzo olasz külügyminiszterrel akart találkozni, de nem sikerült bejutnia szálláshelyére. A tanácskozás helyszínén azonban egy rendőrkordonon átjutva sikerült vele beszélnie és azt kérte tőle, hogy Olaszország, mint Magyarország barátja, legalább annyit tegyen meg, hogy szorgalmazza a magyar felvidéki területi követelések szerepeltetését a záró kommünikében. Ciano közbenjárásának köszönhetően megvalósult Csáky kérése. A müncheni tárgyalások után Chamberlain és Daladier miniszterelnökök azt hitték, hogy a Szudé- ta-vidékkel Németország legalább egy évtizedre megelégszik, s így a fenyegetett béke megmenthető. A müncheni egyezménnyel azonban a nyugati hatalmak az 1919-es területrendezés tarthatatlanságát is beismerték. A közép-európai térségben a politikai atmoszféra mindvégig veszélyekkel terhelt maradt és a revízió, valamint az egymás elleni szövetkezés gondolata a legfontosabb külpolitikai célkitűzések közé tartoztak. A magyar kormány felismerte, hogy a müncheni egyezménnyel a versailles-i békemű összeomlott és esély van a magyar revíziós politika megvalósítására. 1938. október 2-án a lengyel csapatok megszállták a két állam közötti vita tárgyát képező Teschent és környékét, október 5-én pedig Edvard Benes elnök lemondott. Másnap a Szlovák Néppárt Zsolnán kihirdette Szlovákia autonómiáját. Csehszlovákia a Monarchia mintájára dualista állammá alakult át. Csak a külügyek, a honvédelem és
