Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - TANULMÁNY - Vajda Barnabás: Krúdy-reneszánsz a Felvidéken
Krúdy-reneszánsz a Felvidéken az utána jövőknek hatalmas erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy hatásától megszabaduljanak.) A most megjelent Krúdy-zsengék olvasata megerősíti a pszichoanalízis befogadásának és írói alkalmazásának kettőségére vonatkozó aktuális magyarázatot. A pszichaoanlízis mind kulturálisan (az osztrák-magyar kultúrközegben), mind időben (Freud kortársai voltak) közel állt az írókhoz, de azok nyelvileg mégsem tudtak áttörést elérni, mert mindnyájan „a pszichoanalitikai problémát a késői naturalista regényirodalom igen elkoptatott nyelvébe és stíluselemeibe ágyazták”16, így történhetett, hogy műveik az akkor újdonságnak számító pszichoanalitikus téma szempontjából modernnek, a pszichoanalízis nyelvi innovációja szempotjából nézve azonban elavultnak tűnnek. S ezzel a mozdulattal rögtön a modernség versus konzervativizmus tengelyre állítottuk a magyar pszichoanalitikus irodalom problémáját. Gianpiero Cavaglia azt állítja, a pszichoanalízisben érdekelt magyar írók (Csáth, Babits, Cholnoky, Kosztolányi nevét említi) stilisztikai kritériumok szerint zsákutcába jutottak, mert „egyrészt a Weltliteratur felől nézve megannyi európai, és főleg osztrák írótól eltérően írtak, míg a hazai irodalom felől nézve a hagyomány ellenében valami mélységesen ellenségest műveltek”17. S noha a klasszikus pszichoanalitikus korszak (1900-1933) magyar írói elmaradottnak tűnnek pl. Arthur Schnitzler stílusához képest, ám a korabeli helyzethez képest mindenképpen progresszív irányt képviseltek. A századforduló prózaíróinak, Asbóth Jánosnak, Just Zsigmondnak, Cholnoky Viktornak és Csáthnak a befogadása pár évtizede folyamatosan módosul, egyrészt a századforduló modernitásának fényében, másrészt a posztmodern próza felől nézve, de még így is talán Krúdy Gyula az egyetlen a magyar nyelvterületen - állítja Cavaglia -, akinek a prózájában ténylegesen végbement az irodalmi nyelv „belső érése”. Olyannyira, hogy bizonyos jelenségek kapcsán Bori Imre egyenesen Krúdy-effektusról beszél pl. a fabula és a szüzsé arányai tekintetében.18 Remélhetőleg a mostantól folyamatosan hozzáférhető szövegek, a rengeteg (közel háromezer) kinyomtatott, de eddig olvasók kezébe nem adott fűzetlen ív, a krúdák, segíteni fognak Krúdy és a pszichoanalízis valóban mélyreható vizsgálatában is. (Krúdy Gyula összegyűjtött művei. Regények és nagyobb elbeszélések 1. kötet. Kalligram Könyvkiadó, 2005. Sorozatszerkesztők Bezeczky Gábor és Kelecsényi László. A szövegek sajtó alá rendezője Kelecsényi László.) JEGYZETEK 1 Jelen írásom néhány gondolata a Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom (AB-ART, 2005) c. könyvemben is megtalálható. 2 Lat. nyomd, a kinyomtatott mű fűzetlen ívei. 3 Ld. A félrevezetés ellen. Magyar Nemzet, 2005. június 5. 4 Krúdy Gyula: A podolini kísértet. Kisregény. Pannónia Könyvkiadó, Pozsony, 1992. Sorozatszerkesztő Kövesdi János.
