Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gyurgyík László: Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról a szlovákiai magyarság körében végzett vizsgálatok alapján (tanulmány)
Gyurgyík László is. A korábbi történeti-demográfiai vizsgálatok a nemzetállami keretek változásának szerepét egyértelműen megerősítik. A mai Szlovákia területén, a Trianon előtti Magyarországon a magyar anyanyelvű népesség aránya jelentősen emelkedett, a szlovákok aránya csökkent.12 1880-ban Szlovákia 1921-es területére számítva 63,1% szlovák és 23,3% magyar anyanyelvű lakos élt, 1910-ben a szlovák anyanyelvűek aránya 57,6%-ra, a magyaroké 30,6%-ra változott. Az 1918 utáni impériumváltást követő, immár a csehszlovák nemzetállami keretek között végrehajtott népszámlálások vizsgálatai folyamatosan a szlovákok számának és arányának jelentős növekedését mutatják ki. A magyar lakosság aránya eltekintve egy rövid - 1950 és 1961 közötti - időszaktól folyamatosan csökkent, s lélekszáma is az ún. 1. Csehszlovák Köztársaság időszakában és napjainkban is 1991-től apad. 1921 és 2001 között a szlovák nemzetiségűek aránya 65,1 %-ról 85,7 %-ra emelkedett, a magyarok aránya 21,7 %-ról 9,8 %-ra apadt. Az 1999/2000-ben elvégzett szociológiai vizsgálatunkban a nemzetállami keretek változásának hatását a hasonulási folyamatokra a felmenők több generációjára történő rákérdezése alapján vizsgáltuk. Ennek keretében megvizsgáltuk a megkérdezettek nagyszüleinek, illetve szüleinek nemzetiségi összetételét is. (A szülők esetében az 1918 előtt születettek képezték a Trianon előtti magyar állami keretek között, az 1918 után születettek a csehszlovák állami keretek között szocializálódottak csoportját.) Kimutathatóvá vált, hogy az 1918 előtt született szülők generációjában a magyar nemzetiségűek aránya (66,7 %) magasabb volt, mint nagyszüleik generációjában (69,9 %). Az 1919-1938 között született szülők generációjában már alacsonyabb volt a magyarok aránya (55,6 %) mint a nagyszülők nemzedékében (61,8 %). A szlovákok között ezzel ellentétes tendencia volt megfigyelhető. Az 1918-ig született szülők között a szlovák nemzetiségűek aránya (29,1 %) alacsonyabb volt mint a nagyszülők generációján belül (30,3 %). Az 1918 után születetteknél még nagyobbak az eltérések a két generáció között: a nagyszülők között a szlovákok aránya 35,7 %-ot, a szülők között 42,8 %-ot tett ki. (Gyurgyík 2002b) Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a nemzetállami keretek változatlansága mellett ugyanaz a nemzetállam bizonyos időszakaiban különböző módon viszonyulhat kisebbségeihez. A csehszlovákiai magyarság történetében a hontalanság éveit (1945-1948) egyfajta csehszlovák „szocialista nemzetiségi politika” követte, melynek szintén több szakasza különíthető el. Teljesen eltérő etnikai üzenetei voltak az 50-es évek reintegrációs törekvéseinek (amikor a jogfosztottság állapotából a csehszlovák társadalom különböző hierarchikus és horizontális szegmenseibe tagolódtak be a magyar közösség egyes rétegei), mint az 1970-es évek nor- malizációs időszakának vagy a meciari éra magyarellenes hisztériakeltésének. Mindezek az időszakok eltérő mértékben befolyásolták a nemzeti hovatartozásvállalási/váltási stratégiákat. A hontalanság éveit követő 1950-es népszámlálás a szlo
