Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gyurgyík László: Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról a szlovákiai magyarság körében végzett vizsgálatok alapján (tanulmány)
Gyurgyík László az előzőnél is nagyobb mértékű differenciálódást eredményezett. Abban az esetben, amikor a magyar származásúak már jobban beszélik a többségi nyelvet - a megkérdezettek közel fele, 49%-a minősítette magát szlováknak. A magyarul jobban beszélőknek az előző típushoz hasonlóan 2%-a minősítette magát szlováknak. A legkisebb változáshoz a megkérdezettek nemzetiségében a más nemzetiségű házastárs választása vezetett. A nem magyar féllel házasságot kötők 16%-a, szemben a magyar féllel házasulok 3%-ával vallotta magát szlováknak. A vegyes házasságból származóknál az előzőnél is differenciáltabbak a ha- sonulási folyamatok. A heterogén származásúak, amennyiben szlovák tannyelvű iskolákat látogattak (s ez a tipikus), 95 %-uk szlováknak vallja magát, a magyar tanítási nyelvű iskolában tanulók 74 %-a magyar hovatartozású. Hasonló arány mutatkozik a nyelvtudás esetén is: a szlovákul jobban beszélők 99 %-a volt szlovák, míg a magyarul jobban tudók 41 %-a. A legkisebb befolyása a házassági homo-he- terogámiának van a hovatartozás alakulására. A szlovák féllel házasságra lépő vegyes házasok 89 %-a, a magyar féllel házasodok 66 %-a vallja magát szlováknak. A homogén szlovák származásúak esetében - már említettük, hogy - determinisztikus kapcsolat mutatható ki a származás és a hovatartozás között. Minden esetben - még azokban a ritka esetekben is, amikor magyar iskolákat látogatnak, vagy jobban beszélnek magyarul mint szlovákul - szlovák nemzetiségűnek vallják magukat.9 A vegyes házasságokat tehát nem lehet egyfajta mechanikus átlagolással a homogén magyar és homogén szlovák házasságokat összekötő képzeletbeli szakasz felezőpontjára helyezni. A vegyes (magyar-szlovák) házasságok etnikai jellemzőik alapján közelebb állnak a homogén szlovák házasságokhoz. E házasságokban sem nyelvhasználatuk, sem kulturális szokásaik tekintetében nem mutatható ki a két etnikai háttér kiegyensúlyozott jelenléte. A legjelentősebb aszimmetria a már említett etnikai hovatartozás átörökítésében mutatkozik.10 2.1.2. Komplex modell. Az előző pontban leírt vizsgálat a nemzetiségváltást vizsgálta a demográfiai megközelítéstől lényegesen eltérő kontextusban. A nemzetiség változóját alkalmazva itt is beleütköztünk a nemzetiség, mint kategoriális változó problémájába. Két nemzeti közösség egymáshoz fűződő (etnikai) kapcsolatai valójában sokkal árnyaltabbak, semhogy ezt elégségesen ki lehessen fejezni - esetünkben egy-egy - nemzetiségi kategória adataival, számával, arányával, mivel ez közvetlenül alig árul el valamit az adott terület népességének etnikai finomszerkezetéről. Hasonlóan a két nemzetiség által behatárolt interetnikai térben élők - esetünkben két nemzetiség között meghúzódó - etnikai kötődései folytonos változót képeznek, és nem egymástól elválasztott, hermetikusan elzárt kategóriák halmazát. Ahhoz, hogy a magyar-szlovák interetnikai térben élő népesség etnikai finomszerkezetét megismerjük, az etnikai változásokat több dimenzió figyelembevételével kell megvizsgálnunk. E többdimenziós megközelítés segítségével helyezzük el a megkérdezetteket a magyar-szlovák interetnikai tér valamely pontján, me
