Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Görömbei András: „Szembenézni a múlttal, és formálni a jövőt” (Dobos László köszöntése)
JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE miségi rétegének ellentmondásos helyzetét ábrázolja, az öniróniával bővíti az író eszköztárát. Nem a „szabálytalan trilógia” vonulatához kapcsolódik, hanem a Hólepedő újító kezdeményét folytatja: „A nemzetiségi tudat azon áramlatait képviseli, amelyek a hangsúlyt a pusztán sérelmi politikáról, a lét parciális érdekű ábrázolásáról — a kisebbség nembeliségét és kultúrájának nagykorúságát bizonyítandó - az általános emberi problematikára helyezik át. Felfogásában a szociális igazság emberi igazsággá tágul, a nemzeti önérzet humánus joggá, a provinciális perspektíva kelet-közép-euró- pai gondolkodássá” - írta róla Grezsa Ferenc. Szorosan kapcsolódik Dobos László regényeinek világához Engedelmével (1987) című novelláskötete, melyben a lélektani és gondolati elemzés egységében mutatja be a tisztességes és értelmes életért küzdő nemzetiségi embert, akit sokszor gáncsolnak, visszafognak a mostoha körülmények s a küzdelembe belefáradó társak. A kis viking (1991) című meseregényének fő problémája „a vegyes házasságból született gyermekek kettős »honossága«, vagy inkább kettős »hontalansága«, a két irányból zuhogó, egymásnak ellentmondó hatások konfliktust, lelki traumákat gerjesztő következménye” (Szeberényi Zoltán). 1968 után nemcsak Dobos László nemzetiségi sorsot vigyázó politikai cselekvéséből esett ki húsz esztendő. A szlovákiai magyarság sorsának jobbra fordulása is vesztegelt. Ez a hiányérzet, ez a kényszerűen elmulasztott idő ösztönözte Dobos Lászlót arra, hogy 1989-ben újra a közvetlen politikai és közéleti cselekvést válassza. Úgy érezte, hogy ha a történelmi cselekvés megnyílt lehetőségét elmulasztja a szlovákiai magyarság, akkor soha vissza nem térő alkalmat veszít el. Ezért újra a politikai cselekvés színterére lépett, képviselőséget vállalt a szlovák parlamentben. A Magyarok Világszövetségének alelnökeként is a magyarság szellemilelki összetartozástudatának erősítésén dolgozott. Azt remélte, hogy a demokrácia a szlovák nemzettel egyenlő esélyeket biztosít a szlovákiai magyarság számára is. Tele volt bizakodással. Hamarosan azonban óriási csalódást kellett átélnie. A szabadság légkörében nem a demokrácia erősödött föl, hanem a szlovák nacionalizmus. Tízezres tüntető tömeg nyilvánította ki a szlovák parlament előtt magyarellenességét. A szlovák parlament olyan nyelvtörvényt szavazott meg, amelyik továbbra is korlátozza a szlovákiai magyarság elemi anyanyelvi jogait. Egyedül Dobos László szavazott a magyarságot sújtó nyelvtörvény ellen, a többi magyar képviselőt megtévesztették a soha be nem tartott ígéretek. Később kisebb eredményeket sikerült elérniük a szlovákiai magyaroknak elemi emberi jogaik védelmében. A szabadság első évtizedének Dobos László-i mérlege azonban szomorú: „Az 1968-as nemzetiségekről szóló alkotmánytörvényt a közel tíz év demokráciaidő sem haladta meg. Remények, sikertelenségek évtizede. És a tanulságoké.” 1989 után a politikai küzdelmek háttérbe szorították benne az írót. Két hivatásából megint a politikusi került előtérbe. Úgy érezte, azonnali cselekvésre van
